2013. augusztus 26., hétfő

Gyereknevelési do's and don'ts

A pszichológiával kapcsolatban előfordulnak olyan kritikák, hogy mindent és annak az ellentétét is meg tud magyarázni, no meg persze, hogy valójában semmit sem magyaráz meg. Éppen ezért ezúttal bátor leszek, és életből vett példák alapján elmondom, hogy szerintem mit lehet és mit nem a gyereknevelésben. Pedig mennyivel egyszerűbb általánosságokban beszélni...
Node akkor íme, a kézzelfogható, instant, de azért talán nem bulvár tanácsok:

Olyat kér/követel a boltban, amit te nem akarsz megvenni

Ha nem élelmiszerboltban vagy, akkor lehetőleg ne vedd meg, amit kér, hiszen nagy általánosságban úgyis te tudod jobban, hogy mire van szüksége. Élelmiszerboltban azért kicsit bonyolultabb a helyzet, hiszen lehet, hogy tényleg éhes a kis fenevad, lehet, hogy addig nem tudta, de ott, a túrórudi-pult előtt hirtelen rájött, hogy az. Ez még akkor is előfordulhat, a bolt előtt vadul visszautasította az otthon előre meghámozott almaszeletkéket, bekészített bulátákat. Egy kisgyerekre tényleg rohamszerűen tör rá az éhség, késleltetni meg azért úgy a gyerekek óvoda közepéig nem annyira tudnak. Tehát érdemes mérlegelni, hogy megéri-e. Alapvetően persze nem jó hozzászoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy mindig kapjanak valamit, de hát én is mindig veszek magamnak minimum egy melbakockát.

Ettől függetlenül DON'T
- menj bele játszmákba!
- változtasd meg három de után a véleményedet.
- próbáld meg kézen fogva elvinni onnan, mert annak földön csúszás/húzás lesz a vége.
- mondd, hogy Gyere el onnan most! Nem, nem veszek! Ne kérj hülyeségeket! Sssssssssst, hát már mindenki téged/minket néz! Gyere, nézd csak milyen édes ez a plüssfigura, fogd csak meg, milyen puha! Viselkedj már úgy, mint egy rendes gyerek! Rossz vagy!

Viszont DO
találj ki értelmes indokot, ami van olyan erős, hogy nem tágítasz mellőle!
- magyarázd el, hogy miért nem.
- gyere el attól a polctól.
- vedd ölbe a gyerekedet és úgy gyertek el onnan.
- mutass alternatívát. Mondd el, hogy majd otthon kap/már van ilyen/drága!
- legyél kreatív, egy-egy jól irányzott mondat csodákra képes
- mondd, hogy Gyere, segíts húzni a kosarat! vagy Nézd csak, milyen édes kutya/gyerek megy ott!


Bár már elég jól beszél, most mégis artikulálatlanul és egyre ingerültebben mutogat valamire

DON'T
- próbáld meg kideríteni, hogy azt a szót, amit nem artikulál, mert az nem egy szó!
- ismételgesd egyre ingerültebben, hogy nem érted!
- próbálj meg úgy tenni, mintha nem figyelnél oda!

DO
- próbáld ki, hogy humoránál van-e még, ha igen, akkor egész könnyen menthető a dolog!
- sorolj fel mindent, ami abba az irányba van, amerre mutat, ha nem jön be, akkor olyanokat, amik garantáltan nincsenek arra, az ugyanis egyrészt vicces, másrészt meg hátha a hatására kizökken!
- hagyd abba, amit addig csináltál, mert az bizonyára nem tetszett neki!

A számítógépen/TV-n/mobilon akar nézni valamit, szerinted viszont épp túl van már rajta

DON'T
- tiltsd meg neki örökre az adott eszköz használatát!
- fenyegetőzz!
- alkudozz!
- add fel!
- mondd, hogy Jó, de akkor ma már nincs több! Jó, de csak pár percet!

DO
- döntsd el előre, hogy mit akarsz te!
- magyarázz, mutass alternatívát!
- vállald a konfliktust! (Ez talán a legnehezebb, de bizonyos esetekben érdemes végigvinni a csatát. Mi már kerültünk masszív és egészen kitartó, ziháló zokogásba, mert nem nézhetett meg még egy népmesét a számítógépen, de kitartás meghozta a gyümölcsét, most, amikor a madarak újra beröppennek a képernyőre, még kicsit "nézem a betűket", de aztán magától becsukja a gépet, még akkor is, ha mi másik szobában vagyunk.)
- ülj mellette, amíg nézi a gépet/TV-t/mobilt. Egyrészt akkor nem törli akkurátusan a mobilodról a fontos, nem lementett képeket, másrészt kontroll alatt van, amit néz, tudsz magyarázni, harmadrészt - és e bejegyzés szempontjából talán a legfontosabb - tudod közben trenírozni arra, hogy a paradicsomi állapotnak előbb-utóbb vége lesz.

Verekszik, harap, rúg

Na, ez igazán nehéz probléma, mert

DO
- fogadd el, hogy kismértékben sajnos tényleg belefér a rendszerbe, egy bizonyos életkorig simán része a gyakorlásnak, az önismeretnek, a mentalizáció folyamatának - annak, hogy megtanuljon a másik szemszögéből is tekinteni a helyzetre -, a dolog nem bonyolult, a gyereknek meg kell tanulnia használni az erejét, testét, és meg kell tanulnia azt is, hogy előfordul, hogy egy ponton túl a másiknak fáj. 
- igyekezz a helyén kezelni a dolgot, játékba belefér ám
- mutass rá a következményekre (vérző seb a válladon, síró/visszaütő kortárs, kiabáló másik anyuka/apuka)!
- tégy különbséget szándékosság mentén!
- próbálj meg észnél maradni még akkor is, ha tényleg fáj
- próbáld meg kitalálni, hogy mi lehet az agresszió oka, ha megvan, szüntesd meg a helyzetet.

DON'T
- szólj rá más gyerekére, viszont a sajátodat hozd el onnan
- büntess egy bizonyos életkorig. Belátás ugyanis óvoda elejéig-közepéig aligha van. Addig meg csak megerősítő jelleggel bír. A gyerek - ha nem is pont ezekkel a szavakkal - arra fog gondolni, hogy hoppá, ha ez ilyen rossz volt neki, akkor, ha nekem rossz lesz, újra alkalmazni fogom!

Nem akar enni/mást akar enni, mint ami otthon van/mint amit rendeltél neki az étteremben

Főszabály egy: pontosan tudod, hogy mi az, amit szeret a gyereked és mi az, amit nem, plusz nagyjából tudod, hogy mire és mikor van szüksége.
Főszabály kettő: lehet, hogy nem éhes a gyereked. Éhen halni nem fog, az biztos. A kedvencéből pedig mindig érdemes otthon tartani valamennyit. Egyébként meg:

DON'T
- menj le a boltba megvenni azt, amit kér/ne rendelj mást az étteremben, esetleg kínáld meg a te kajádból
- kiabálj, attól nem fog enni
- erőltesd, attól nem fogja megszeretni, viszont megutálni annál inkább, ha sikeres a projekt, akkor akár személyre is kiterjesztheti a gyereked az undorát.

DO
- próbáld megmutatni, hogy milyen finom a cucc
- mutasd meg, hogy te is azt eszed
- juss el a gyereked szájáig a plüssállatok feneketlen étvágyán keresztül
- várj pár percet, lehet, hogy csak rossz az időzítés

Nem akar sétálni/beülni a babakocsiba, azt akarja, hogy vedd ölbe/nyakba

ha babakocsival vagytok, akkor
- nincs mese, bel kell ülni, mert egy kézzel nagyon nehéz tolni.
- legyen nálad könyv, kaja, elterelő hadművelet, no meg érvek hada a babakocsi mellett

ha nincs, csak rá akarod venni, hogy sétáljon, akkor
- csomó sétálós mondóka van (úúúúgy megyünk, mint az óóóóóóóriááááááááások, úgymegyünkmintakicsitörpék, és ezt aztán lehet fokozni a legkülönbözőbb rokonok, ismerősök, barátok furcsa járási szokásaival, engem rettenetesen szórakoztat, no meg persze sétálunk-sétálunk-egy-kis-dombra-lecsücsülünk-csüccs) és lehet váltogatni a járástempót is, az se rossz
- mutasd meg, hogy csak meddig kell elmenni
- ha ezek nem jönnek be, akkor ne szórakozz, vedd fel a nyakadba/öledbe, ezen nem fog semmi sem múlni

Nem akar aludni

Erre nehezebben válaszolok konkrétumokkal, az alvást aztán igazán nem lehet erőltetni, maximum elősegíteni, eddigi tapasztalatok alapján általánosságokban az alábbi dolgok segítenek/az alábbi dolgok nem segítenek:

- következetesség
- esti rutinok betartása
- csend és nyugalom
- altatási stratégiák egységesítése

Tehát összességében kövesd a fenti illusztráció utasításait: tilts, de csak, ha tényleg szükséges, mutass rá a kézzelfogható következményekre és kínálj alternatívát! Minél vonzóbb az utóbbi, annál kevésbé kell az előbbiekhez folyamodni.

1 megjegyzés:

  1. Blogod sikere: ma erre a bejegyzésre hivatkozva szedtük le a legkisebbet a mosogatóból: "döntsd el előre, hogy mit akarsz te!" és "vállald a konfliktust". Ti. fölmászott a konyhapultra és a csapot nyitogatta sokáig, mi pedig fáradtak voltunk szembeszállni vele. De végül győztünk!

    VálaszTörlés