2014. február 6., csütörtök

Nem szól ránk a házmester!

"Sári gondolt egyet, és felült Maszat motorjára.
- Motorozom egyet.
Maszat észrevette.
- Nem adom! Az én motorom!
- Vigyázok rá! - ígérte Sári.
- Nem, nem, nem! Add vissza! Én megyek vele!
- Légy jó szívű, Maszat! - kérte Hóchóc.
De hiába, Maszat ráült a motorra, úgy maszolta az almát."

Aki nem ismeri a mindig morális tartalommal és üzenettel bíró Maszat-történeteket, annak nem árt tudni, hogy Maszat egy öt év körüli, igen nagyfejű kisfiú, aki egyik játékába, bizonyos Hóchócba outsource-olja anyját/apját. Valódi szülők nincsenek, csak két hasonlóan nagyfejű barát, Sári (az ő "anyja/apja" Pötyi baba) és Misi (neki egy vacak matchbox jutott), akikkel időközönként találkoznak.

És mint azt a fenti remek példa mutatja, néha - életkoruknak megfelelően - veszekednek is egymással, a problémát zömmel Hóchóc úgy oldja meg, hogy a valódi felismerés mindig Maszatnál marad. Így interiorizálják a szabályrendszert a gyerekek, csak hát kár, hogy így inkább a pszichológusok működnek, nem pedig a szülők, de így legalább mi is tanulunk a könyvet olvasva.


A jó Hóchóc tehát, a maga szoft módján eligazítja Maszatunkat a tiltások kavalkádjában, ahelyett, hogy olykor kivárná, hogy mi történne, ha nem ugatna közbe. Nyilván a vérig nem kell eljutni. De ha mindig ott egy felnőtt, aki eldönti a konfliktust, akkor az énhatárait próbálgató agresszorok sosem fogják megtudni, hogy valójában meddig mehetnek el.

Akkor viszont kérdés, hogy mikor kell beavatkozni, meddig kell hagyni, hogy a gyerekek elintézzék egymás között a dolgot? Milyen tevékenységeket kell már rögtön az elején leállítani és mikor érdemes kivárni a végét, hátha magától is rájön a dolgok nyitjára. Kicsit távolabb merészkedve a kérdés inkább úgy hangzik, hogy milyen gyerekeket szeretnénk nevelni? A felnőttek folyamatos okoskodása és túlóvó figyelme idővel ugyanis ügyesen leszoktatja a gyerekekből a felfedezés adta izgalmak alól.

Lehet néha sírni, nem baj, ha olykor néha valami fáj, lehet konfliktuálódni, mindez ugyanis az önismereti folyamat szerves része, tükör úgymond, amit eltörünk, de legalábbis elhomályosítunk mindig, amikor a gyerekünk helyett megoldjuk a helyzetet. Éppen ezért csínján kell bánni a rászólással. Kicsit olyan ez az egész, mint a tárkonyos raguleves fűszerezése. A tárkonyból ugyanis mindig pont egy kicsivel kell több annál, mint amennyit úgy első gondolnánk. Sőt, kicsivel még annál is mehet több.

Csak hát már a tárkony megfelelő adagolása sem egyszerű feladat, nemhogy a gyerekünk nevelése. És ne legyünk képmutatóak, borzasztóan kontrollfreakek vagyunk. Annyira bonyolult a körülöttünk lévő élet, tele idióta és követhetetlen szabályokkal (amikről mi viszont azt hisszük, hogy nem idióták és teljesen jól követhetőek, csak oda kéne figyelni), hogy óhatatlanul mindenért szólunk.

Igazából pont olyanok vagyunk, mint amitől a Green Day is óv minket az alábbi klipben.


Persze, darabos tejet inni ostobaság, lenyelni a fogkrémet egészségtelen, ollóval rohangálni pedig ön- és közveszélyes, nyilván nem is erre gondol a szebb időket is megélt punkegyüttes. Inkább csak arra, amire a szövegben is utal, miszerint "...question everything or shut up and be a victim of authority."*

Szóval olykor meg lehet próbálni kicsit lazítani - megint csak az Anyátlanok című filmet ajánlanám a témában -, jelen kell lenni, persze, de lehet, hogy néha okosabb dolog a sírás miatt, vigasztalásképpen felkapni a gyereket, mint helyette.

Érdemes tehát óvatosan bánni azokkal a fránya, óverprotektív Hóchócokkal, utólag pedig még mindig lehet az értelemre hatni, akkor talán van is esélye annak, hogy gyerekünk nem fog újrázni.

Lábjegyzet:
* kérdőjelezz meg mindent vagy légy a hatalom áldozata
Az első kép szövege: Parkolj pontosan!
Második kép szövege: Értelmes emberek itt nem bicikliznek. Mindenki másnak tilos.
Az első kép felhasználásához a www.infogyor.hu hozzájárult, a második kép a szerző zürichi felvétele

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése