Átírhatnám neked József Attist,
De minek
minek
Megtették már jópáran,
Ügyesebbek is nálam,
Béna
Vagyok
Így aztán kihagyom ezt a méretes lehetőséget a közhelyek puffogtatására. Kicsit kár, mert valamilyen furcsa fellángolásnak köszönhetően hat versszakot már meg is írtam, nyilván megérintett József Attila és a fiam születésnapjának meglepő közelsége, de aztán egy önkritikus lendülettel az első két versszak kivételével mindet ki is töröltem. Jobb ez így mindenkinek, erősen döcögtek ugyanis azok a rímek. Nemhiába, az én Horger Antalom nem sok jóval biztatott az irodalommal kapcsolatban.
Szóval az van, hogy.
Megterveztünk, megfogantál, megtudtuk, megszülettél, nem sírtál, én sírtam, meghatódtunk, megfogtunk, simogattunk, ölelgettünk, felöltöztettünk, megmértünk, altattunk, ringattunk, nem aludtál, vagy éppen aludtál, nem rajtunk múlt, etettünk, itattunk, olykor leejtettünk, rengeteget beszéltünk hozzád, énekeltünk, meséltünk, mutogattunk, produkáltunk, még sokat altattunk, becézgettünk, hordoztunk különböző eszközökben, tologattunk babakocsiban, vittünk kocsiban, repülőn, hajón, biciklin, buszon, trolin, villamoson, metróban, lettek barátaid, bölcsődés társaid, kedvenc zenéid, befogott orral utánoztad Zoránt, rajongva skandáltad, hogy Somló Tamás és Dudi (Halász Judit) máskor meg, hogy Pól meg a Kártni, Miszaszó, taknyakba, taknond, vizsázs, eszelánt helyett most már büszkén mondod, hogy Micimackó, nyakba, vakond, zsiráf és elefánt, de az utána még mindig utonája, és mi csak bízni tudunk abban, hogy ez így is marad. Voltál beteg, szedtél gyógyszert, voltál kórházban, volt lázad, szívtuk az orrodat, amit hol szerettél, hol nem, és ennek mi értelemszerűen hol örültünk, hol nem. Veszekedtünk, kiabáltunk, kibékültünk, megtanultál bocsánatot kérni és mi ott lehettünk a születésnapodon, bár néha fenyegettél az ellenkezőjével. Volt egy bébiszittered, de az szakács lett, most újra van egy, nagyon szereted, aludtál már nagyszüleidnél, no meg Balatonendréden, Balatonkenesén, Hegymagason, Sopronban, Vágáshután, Amszterdamban, Rotterdamban, Párizsban és St. Maloban, Prágában, Tel Avivban, Jeruzsálemben és Nahariyában, anyaméhben (bár ezt elég bosszantó számon tartani) pedig bejártad még Skandináviát, Lengyelországot és Belgiumot, így aztán összesen nyolc országban, nagyjából harminc különböző helyen. Imádod a könyveket, hetekig csak pakolgatod a polcokról a regényeket, hónod alatt mindig figyel egy könyv, semmi más nem köt le olyan hosszan, mint egy mese, érdekelnek a képek is, de a betűk sokkal jobban lekötnek, felismered már a neved kezdőbetűjét, az A és az M betűket (apu, mama) és egész magas arányban találod el néhány frekventált név kezdőbetűjét is. Néha azt hisszük, tudsz számolni is, de erre azért szerencsére rácáfolsz, a színek viszont sima ügy, egészen addig, amíg nem közlekedési lámpáról van szó. Voltál színházban, koncerten, kiállításon és kiállításmegnyitókon, könyvbemutatókon, rajongsz a nyers húsokért - de szép, mondod, amikor vágom fel a csirkecombokat -, a halpultnál elköszönsz a tátott szájjal a semmibe meredő halaktól és reggelire friss vizet kérsz. Rajongsz a nagyszüleidért, mind a kilenc unokatestvéredért és szélesre tárt extended familydért, még a távoli rokonok neveit is számon tartod, ritka találkozásokkor is rohansz hozzájuk, hogy aztán az utolsó pillanatban szégyenlősen elbújj a mögöttem. A facebook a lábaid előtt hever és bölcsődés barátaid a lelkesedéstől ujjongva köszönnek neked, amikor beviszünk a szobába. Megszakadsz a nevetéstől, ha a nyakadba puszilunk, mi pedig megszakadunk a meghatódottságtól, mert annál édesebb, karattyolóbb, rotyogóbb hang szerintem nincs is, mint ahogy nálad édesebb sincs. Jó dolog az apádnak, a szülődnek lenni, na!
Boldog születésnapot!
Megterveztünk, megfogantál, megtudtuk, megszülettél, nem sírtál, én sírtam, meghatódtunk, megfogtunk, simogattunk, ölelgettünk, felöltöztettünk, megmértünk, altattunk, ringattunk, nem aludtál, vagy éppen aludtál, nem rajtunk múlt, etettünk, itattunk, olykor leejtettünk, rengeteget beszéltünk hozzád, énekeltünk, meséltünk, mutogattunk, produkáltunk, még sokat altattunk, becézgettünk, hordoztunk különböző eszközökben, tologattunk babakocsiban, vittünk kocsiban, repülőn, hajón, biciklin, buszon, trolin, villamoson, metróban, lettek barátaid, bölcsődés társaid, kedvenc zenéid, befogott orral utánoztad Zoránt, rajongva skandáltad, hogy Somló Tamás és Dudi (Halász Judit) máskor meg, hogy Pól meg a Kártni, Miszaszó, taknyakba, taknond, vizsázs, eszelánt helyett most már büszkén mondod, hogy Micimackó, nyakba, vakond, zsiráf és elefánt, de az utána még mindig utonája, és mi csak bízni tudunk abban, hogy ez így is marad. Voltál beteg, szedtél gyógyszert, voltál kórházban, volt lázad, szívtuk az orrodat, amit hol szerettél, hol nem, és ennek mi értelemszerűen hol örültünk, hol nem. Veszekedtünk, kiabáltunk, kibékültünk, megtanultál bocsánatot kérni és mi ott lehettünk a születésnapodon, bár néha fenyegettél az ellenkezőjével. Volt egy bébiszittered, de az szakács lett, most újra van egy, nagyon szereted, aludtál már nagyszüleidnél, no meg Balatonendréden, Balatonkenesén, Hegymagason, Sopronban, Vágáshután, Amszterdamban, Rotterdamban, Párizsban és St. Maloban, Prágában, Tel Avivban, Jeruzsálemben és Nahariyában, anyaméhben (bár ezt elég bosszantó számon tartani) pedig bejártad még Skandináviát, Lengyelországot és Belgiumot, így aztán összesen nyolc országban, nagyjából harminc különböző helyen. Imádod a könyveket, hetekig csak pakolgatod a polcokról a regényeket, hónod alatt mindig figyel egy könyv, semmi más nem köt le olyan hosszan, mint egy mese, érdekelnek a képek is, de a betűk sokkal jobban lekötnek, felismered már a neved kezdőbetűjét, az A és az M betűket (apu, mama) és egész magas arányban találod el néhány frekventált név kezdőbetűjét is. Néha azt hisszük, tudsz számolni is, de erre azért szerencsére rácáfolsz, a színek viszont sima ügy, egészen addig, amíg nem közlekedési lámpáról van szó. Voltál színházban, koncerten, kiállításon és kiállításmegnyitókon, könyvbemutatókon, rajongsz a nyers húsokért - de szép, mondod, amikor vágom fel a csirkecombokat -, a halpultnál elköszönsz a tátott szájjal a semmibe meredő halaktól és reggelire friss vizet kérsz. Rajongsz a nagyszüleidért, mind a kilenc unokatestvéredért és szélesre tárt extended familydért, még a távoli rokonok neveit is számon tartod, ritka találkozásokkor is rohansz hozzájuk, hogy aztán az utolsó pillanatban szégyenlősen elbújj a mögöttem. A facebook a lábaid előtt hever és bölcsődés barátaid a lelkesedéstől ujjongva köszönnek neked, amikor beviszünk a szobába. Megszakadsz a nevetéstől, ha a nyakadba puszilunk, mi pedig megszakadunk a meghatódottságtól, mert annál édesebb, karattyolóbb, rotyogóbb hang szerintem nincs is, mint ahogy nálad édesebb sincs. Jó dolog az apádnak, a szülődnek lenni, na!
Boldog születésnapot!
mazl tov!
VálaszTörlés