Genderre fel!

A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek,  ezt mindenki tudja, újabban pedig már azt is tudjuk, hogy Apa a Marsról, anya a Vénuszról jött.

Hiába jött tehát ki egy friss kutatás, amely csekélynek nevezi a nők és a férfiak közötti agyi különbséget, mi azért pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. Nem is lehet így. Eleve mi az, hogy csak a hippokampuszokat hasonlították össze. Jó, hogy szép nagy mintán dolgoztak, de azért ez még kevés ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy ugyanolyan a két nem. Még hogy hippokampusz. Inkább hipokamu. Hipokrita és kamu. 

Szóval induljunk ki mégiscsak abból, hogy a két nem más. Egyszerűen így van és kész.

Mi sem igazolja ezt jobban, mint a saját tapasztalat.

Mutatom.

A fiam szűk egy évesen kocsikat kezdett tologatni, úristen, nézd csak, magától tudja, hogy kell csinálni, mondtuk. Amikor viszont a lányom csinálja ugyanazt, akkor úristen, nézd csak, de édes, autókázik. A négyperces fiam kinéz a nagy és okos szemeivel a szülőszoba ablakán, süt róla az értelem, a lányom elképesztően cukin néz az ugyanakkora szemeivel.

Ki kérdőjelezné meg eztán a másságot. Hát naná, hogy mások a fiúk és a lányok, hiszen mi szülők, mi, a társadalom vagyunk azok, akik minden követ megmozgatunk azért, hogy ez így legyen. Születéstől, sőt, aki igazán menő, az már a terhesség alatt, a Superman-ek pedig már a készülődés alatt nekilátnak kikezdeni azt az egyenlőséget, ami az agy ősi területein - a hippokampusz épp ilyen - még megvan, hogy aztán komoly és kitartó munkával a prefrontális kéreg - ahol a humánspecifikus funkciók vannak, úgy nagyjából a homlok mögött - már tényleg más legyen.

Persze, a szocializáció, a nemi nevelés nem fog kihatni a hippokampuszunkra, ezt igazolhatja a fent belinkelt vizsgálat is. A gondolkodásunk és a viselkedésünk viszont nem ússza meg.

És hogy milyen alattomos utakon történik mindez?

Hát a legalattomosabbakon.

És most hagyjuk, hogy a Harrach Péter, meg Balogh József, vagy hogy Magyarországon a nők jobb esetben per -nék kerülnek megemlítésre, rosszabb esetben egy becézett keresztnévvel.

Az mindennek csak a csúcsa, a munka vége és beteljesülése, a program működése.

Hogy ennek meg kell ágyazni, az talán nem is kérdés. Talán az sem, hogy az ágyazást nem árt már gyerekkorban elkezdeni. Az viszont meglepő, hogy a mindenféle színű és mindenféle szemű bábukat gyártó Lego élharcosa a nemi sztereotípiák kiépítésének.

Ott van például a játékbirodalom június-decemberi katalógusa, ami az a mai 3-5 éveseknek, mint ami a 10+-osoknak volt a Harry Potter úgy másfél évtizeddel ezelőtt és amit a Galaxis útikalauz stopposoknak jelent nem is tudom pontosan behatárolni, hogy kiknek és mikor, úgy érzem, mindig és mindenhol.

Mindegy.

A fiam és óvodástársai ennek a katalógusnak köszönhetően mindent, értsd MINDENT tudnak a Star Warsról, a Ninjagoról, a Minecraftról és még ki tudja, mi mindenről. A fiam erről beszél éjjel és nappal, evés és fürdés közben, a buszon és a kocsiban, és persze folyamatosan azt sorolja, hogy karácsonyra, születésnapra melyik méregárú tárgyakat kéri majd meg. Amikor viszont bemegyünk egy játékboltba, hogy a rongyosra olvasott, majd elvesztett picilegósújságot pótoljuk, akkor a legók már egyáltalán nem érdeklik, neki szerencsére tényleg az újság jelent mindent, értsd MINDENT.

És hát van is ebben valami szép, a katalógus ugyanis ingyen van, míg a legók több, mint nem. Így viszont az előbbi bárki számára és szinte bárhol hozzáférhető, aminek köszönhetően a fiam ugyanúgy részese lehet az erről való diskurzusnak, mint azok, akiknek ezek a játékok meg is vannak.

Csak hát ahogy a kortársak, úgy a fiam fejében is benne lesz az a tanítás, amit a Lego ad a nőkről, akiktől azért nem árt félni. 

Merthogy van itt egy bizonyos Bansha, a Ninjago első női karaktere (végül is sosem késő, a Jóbarátokban is épp csak 213 részt kellett várni arra, hogy végre felbukkanjon egy fekete szereplő) aki a magyar leírás szerint egy "birtokolni vágyó hölgy", aki "átveszi az irányítást az elméd felett, és uralja a tested még a távolból is." Az angol szöveg még ennél is messzebb megy, a honlapon a fentieken túl az áll, hogy Bansha sikítása lavinákat és egyéb veszélyeket is okoz. Külön érdekes, hogy az egyéb karaktereknek nem tudjuk meg a nemét, nyilván mert az alapértelmezett nem a férfi és hát az is van még, hogy ugyan a többiek is bírnak fegyverekkel és szupererőkkel, de azok csak olyan mezei képességek, mint a sebesség, eszközhasználat vagy éppen a különleges észjárás.

Arra, hogy az emberek felett uralkodjon, csak a nők képesek.

Szóval jobb velük vigyázni.

Mi azért próbálunk dacolni a rendszerrel.

Ma, ahogy jöttünk haza a feleségemmel, a buszon elmeséltük egymásnak a napjainkat, ő beszámolt az officelife nyűgjeiről, én pedig megosztottam vele öltöztetési és vacsorafőzési dilemmáimat.