A szubpszichológia hősei

A tudomány, a végzettség, az elismertség, a szülőség és persze minden egyéb fallikus szimbólum nem csak tudományt, végzettséget, elismertséget, szülőséget és persze minden egyéb fallikus szimbólumot jelent, nem.

Hanem hatalmat.

Tudja ezt Vekerdy Tamás, amikor az arányaiban nagy fejjel rendelkező elsősökről, vagy éppen a használhatatlan alaptantervről ír, tisztában van vele Erős Ferenc is, amikor a homofóbiáról vagy éppen a menekültválságot kezelni próbáló politikáról nyilatkozik, de semmi kétség, tudja ezt C. Molnár Emma is, amikor az anyátlan nemzedékről hadovál egy teljes tankönyvet és nemhogy biztos benne, de már-már eszközként használja a hatalmat Bagdy Emőke, amikor a szavak megszeplősítéséről, a házasság rendjéről vagy éppen a kötődés pszichológiájáról ad át nekünk, halandó, tudatlan népnek ismeretet.

A különbség az első két ember és a második két ember között nem a nemük, nem az életkoruk, nem is az ismertségük, elismertségük, vagy hogy én ismerem-e őket, de még csak nem is az, hogy milyen sokat tettek a pszichológia nevében, a pszichológia érdekében, hanem az, hogy előbbiek nem élnek vissza a hatalmukkal. Nem térítenek, nem néznek hülyének, nem kioktatnak, nem tekintik magukat mesternek, hanem hagyják, hogy én tekintsem őket annak.

Az előbbieknek tehát megy az, ami utóbbiaknak nem. Legalábbis úgy tűnik, mintha az utóbbi években nem akarnák tudomásul venni, mekkora a hatalmuk. Vagy ha nem akarok naivnak tűnni, akkor épphogy mostanában értették meg, hogy mi mindenre is jó ez a hatalom.

Csak hát a pszichológia bonyolult dolog, aminek a nevében csak úgy belekiabálni az éterbe a tudományosnak hangzó sületlenségeket, esetleg féligazságokat nem kifejezetten méltó ahhoz, amiért úgy egyébként a diplománkat kaptuk. Nemhiába foglalkoznak tudósok egy-egy területnek csupán egy egészen kicsike, távolról talán nem is észlelhető részével, hiszen nem árt bizonyítani, úgynevezett tényekkel alátámasztani azt, amit az ember mond.

Persze, az embereknek hatalmas igényük van arra, hogy értsék a körülötte lévő világot, a szubpszichológiai munkák pedig ehhez kellemesen hozzásegítenek minket. Bemegyünk a könyvesboltba, határozott lépésekkel odamegyünk a pszichológiai könyvekhez, leemeljük azt, aminek a borítója és a hátlapja leginkább megfog minket, és már érezzük is, hogy mélyül a tudásunk mondjuk a nőről. Vagy éppen a férfiról. Hazamegyünk, beleolvasunk, és már jegyezzük is meg a féligazságokat, majd, izzadó ujjaink közt szorongatva Gary Chapman Egymásra hangolva - Öt szeretetnyelv a házasságban című könyvével odafordulunk a drágánkhoz és jól artikuláltan azt hallatjuk, hogy "Drágám, nem illünk össze, én csobogó patak vagyok, te pedig Holt-tenger, most mi lesz?"

De magunkat hülyeség is lenne hibáztatni, természetes igényünk ez nekünk, az már egy másik kérdés, hogy ezt az igényt úgy is ki lehet ám elégíteni, hogy közben nem vernek minket át. Lehet ám a tudományról közérthetően, sőt, akár viccesen, szórakoztatóan is írni. A tudomány és a szárazság ugyanis nem szinonimái egymásnak, az érthetőség pedig nem mond ellent neki.

---- xxx ----

Nekem szerencsére semmi hatalmam nincs, ki sem látszom a niemandság tengeréből, de még így is rettegek attól, hogy hülyeségeket írok, esetleg félreértésre adok okot, neadjisten bűntudatkeltő néhány gondolatom.

Szóval ezúton is kérem az olvasót, hogy

a., túl komolyan semmit se vegyen
b., tudja, hogy amit itt leírok, azt elég komolyan végig szoktam gondolni
c., vegye észre, hogy soha, semmit nem adok utasításba, nem írok elő.

De még így is csúszik hiba a rendszerbe, tudom, hogy a például a kötődő nevelésről szóló írásokban sarkosan fogalmaztam, kommentekben, levelekben többen is jelezték, hogy bizonyos dolgokat összemostam, nem is létező kategóriákat állítottam fel. Szeretnék ezektől az emberektől ezúton is elnézést kérni, s bár a blog szövegeit visszamenőleg nem javítom, hiszen akkor, amikor írtam, úgy gondoltam, a könyvben viszont több gondolat már árnyaltabban, átstrukturálva, átgondolva, máshogy súlyozva került be.

Újabb érv a könyvvásárlás mellett.

Ezzel együtt remélem, hogy ha egyszer, majd, valamikor, a távoli jövőben bármilyen listát gyarapítok, akkor nem a szubpszichológusokét fogom, hanem inkább az Erős-Vekerdy-félét.

Tájékoztatom a t. olvasókat, hogy a bejegyzés bizonyos linkjeihez a http://www.donotlink.com/ oldalt használtam.

(Kép forrása: http://bobbins.info/2015/04/infographic-applying-psychology-persuasion-optimise-digital-marketing/)