Eszed tokja!

- Mit csináltál az ellenségemmel, megölted?!

- Nem.

- Megnyúztad?

- Nem, nem.

– Porrá törted a csontját?!

- Neeehem

- Azt hittem, ennyit rádbízhatok. S erre te?

- Erre ő?

- Erre ő?

- Egy álló hétig ápolta, vizes borogatást rakott rá!

- ...kot rá.

- Gyógyfüvet szedett neki!

- ...det neki

- Beteg volt! Influenza!

Namost.

Mivel túl hangosan dörög és puffog a vinyl-en a háromfejű Süsüpapa másik két feje, ezért abban nem vagyok biztos, hogy álló vagy inkább három hétig ápolta-e Süsü azt a szerencsétlen beteget; a való életben azt tippelem, hogy valahol a kettő közötti idővel kell számolni, bár a vizes borogatás és a gyógyfű mellé bizonyára elkél majd a rendes gyógyszer is.

Már ha eső után köpönyeg.

Most viszont, hogy hivatalosan is kitört az influenzajárvány, no meg, hogy rábukkantam a blog statisztikájában arra, hogy valaki az 'apapara oltás' szavakra keresve bukkant a legelső bejegyzések egyikére, érdemesnek gondoltam írni egy kicsit arról, hogy mi is a bajom a védőoltásokkal és a gyógyszerekkel, medikalizációval.

Hát semmi.

A homeopátiát annyira hitéleti kérdésnek tartom, hogy be se linkelek semmit, a kínai ősi gyógymódokról bár nem sokat tudtam korábban, de pár napja tudtam meg, hogy az sem az, ami, szóval tényleg csak a nyugati orvoslás marad. Persze, csomó mindenre jók a gyógynövények és a pszichológia, pszichoterápia, és persze tudok a placebóhatásról is, de összességében mégiscsak azt gondolom, ha nem lenne modern orvoslás, akkor nem lenne modern emberiség se.

Fontos persze itt is a megfelelő időben a megfelelő diagnózisok megtalálása, de a fájdalmat mondjuk elég jól és megbízhatóan felismerem, így aztán azt gyógyszerrel csillapítom. Imádom a paracetamolt, az ibuprofent és az acetilszalicilsavat, és igazán szomorú vagyok, hogy penicillinérzékeny vagyok, mert így csomó antibiotikumtól elesek és a fogorvosnál is vigyáznom kell, mert a lidocaintól is kiakadok. A szokásos kötelező oltások mellett elkötelezett híve és jószolgálati nagykövete vagyok a kullancs, a bárányhimlő (aminek igen komoly és maradandó szövődményei is lehetnek), a rotavírus, az influenza és a hpv elleni védőoltásoknak*.

Merthogy a szervezetünk akkor jelez, hogy baj van, ha már tényleg baj van. Az első - állítólag - 70%-nyi parát megpróbálja önmaga visszaállítani (ezt a feladatot végzi vegetatív idegrendszer szimpatikus és a paraszimpatikus ága), de ha már igazán fáj valami, akkor jelez. Szóval dolgozik a rendszer magától, láthatatlanul is, ha viszont már szól, akkor miért ne értsem a kérést?

Persze, ott az immunrendszer, azt hagyni kell dolgozni, tudom én ezt, tényleg nem kell mindenre gyógyszert adni, a láz pedig a legjobb jele annak, hogy a szervezet védekezőrendszere észrevette a bajt, és küzd ellene. De szerintem lehet segíteni ennek a rendszernek nem csak azzal, hogy ilyenkor sok folyadékot és C-vitamint fogyasztunk, hanem úgy is, hogy katalizáljuk ezt a folyamatot néhány kemikáliával.

Mindehhez hozzátartozik, hogy egyébként elég hideg a testhőmérsékletem és nagyon érzékeny a minimális változásra is, 36 és 36.3 között vagyok igazán jól, 36.5-öt már megérzem, 36.8-nál nem megyek dolgozni és szenvedek, 37.2-t már csillapítom, 37.8 fölé talán egyszer kúsztam csak, de akkor már egész komoly hallucinációim voltak.

És nyilván hasonlóan gondolkodom a gyerekeim egészségével kapcsolatban is. Persze náluk magasabban van a gyógyszerezés léce (38-ig csak akkor adunk gyógyszert, ha látványosan fáj is valamijük), de köhögve, hőemelkedéssel, sűrű orrfolyással már nem engedjük őket intézménybe, ha rokonok, barátok jönnének vagy mi mennénk hozzájuk, lemondjuk, és ami ennél rosszabb, megharagszunk, csalódunk, ha másokat látunk intézményben betegen, betegségre utaló jeleket produkálva.

És itt jön a lényeg.

Hogy olyan ez, mint a buszjegy. Azért lóghatnak néhányan, mert néhányan viszont nem lógnak. Ha mindenki lógna közösségi közlekedési eszközökön, akkor nem lenne közösségi közlekedés. Aki nem gyógyszerez, betegen is viszi a gyerekét intézménybe, nem oltat, mert oltásellenes, az azért teheti ezt meg, mert mások viszont gyógyszereznek, oltanak, nem viszik a gyereküket betegen intézményekbe.

Lehet ám a fentieket a hipochondria számlájára írni, de - hipochonderként - én ezt másképp látom. Mégpedig úgy, hogy a társas rendszer részeiként, nincs mese, oda kell figyelni magunkra legalább annyira, mint a körülöttünk élő többiekre.

* Érdemes persze különbségét tenni az egyes oltások között, vannak, amik tuti védelmet nyújtanak, sőt, olyan is van, ami életet ment, de pl. az influenza ellenit mindig az egy évvel korábbiból fejlesztik, a vírus remek tulajdonsága pedig, hogy folyamatosan mutálódik, de ha beadatjuk, legalább a korábbi évit nem kapjuk el. Aztán ott a rotavírus, aminek kb. zillió fajtája van, az oltás pedig mondjuk három ellen jó. De akkor legalább azt a hármat nem kapja el a gyerek. Végül a kullancs is vagy csilliárd fajta agyhártyagyulladást tud okozni, az oltás pedig csak mondjuk ötöd véd ki, de akkor legalább az ellen az öt ellen védve van az ember.

Kép forrása: http://www.flowjournal.org/2012/09/the-medical-gaze-your-health-and-you-black-hawk-hancock-depaul-university/comment-page-1/