Kezdetben vala a szülő, aki talán még nem is volt biztos abban, hogy a szex és a terhesség, a szex és a gyerekszülés között van összefüggés, így aztán leginkább leszarta a gyerekét.
Aztán, néhányezer év elteltével, sok-sok állomáson keresztül bukdácsolva megjelent a tökéletességre vágyó szülő, aki mindenben mindig a legjobbat és mindezt hibátlanul próbálta gyereke, gyerekei számára nyújtani.
Aztán, 1987-ben megjelent Bruno Bettelheim örökbecsű műve, az Elég jó szülő, ami hatalmas terhet vett le a szülők válláról, merthogy tökéletesnek lenni lehetetlen és talán értelmetlen is. Éppen ezért arra törekedni is értelmetlen. Ismerjük fel szépen, hogy hibázunk, s ha már hibáztunk, ismerjük is be, aztán majd legközelebb hátha nem rontjuk el. De ne az legyen a szülőségünk ismérve, hogy mennyire vagyunk tökéletesek, mert semennyire.
Eltelt újabb 29 év, ami az emberiség történelmének egészét tekintve semmiség, de hát a first worldben élve first world problemeket átélve ez már igenis szignifikáns mennyiségű időnek számít, BB könyve, de legalábbis annak szelleme, esetleg hűlt helye pedig minden valamirevaló háztartás könyvespolcán fellelhető.
Ne legyél tökéletes, legyél csak elég jó, te figyelj, az is elég, ha elég jó vagy, oké?, szóval semmi baj, hibázz nyugodtan, attól még elég jó lehetsz, na, ne sírj, illetve persze sírj, mert ismerd nyugodtan fel, hogy most nehéz, hát persze, hogy nehéz, édesem, gyere, itt a vállam, most szépen együtt leülünk, megnyugszunk, és elolvassuk azt a könyvet, az Elég jó szülőt, jó? És akkor megtudhatod, naaa, úgy értem, megtudhatjuk, együtt, hogy milyennek kell lennünk, hogy elég jók legyünk, oké? Ez így jó? És ezt a tökéletest meg felejtsük el, szerintem tök jó lesz, ha elég jók leszünk, tudod, a 40 az új 20, a nappal az új éjszaka, az elég jó az új tökéletes.
Szóval itt tartunk, bizony, a mai szülők már az elég jóság üzenetével jönnek világra, benne van a vérükben, azt se tudják, milyenek voltak a régi szép idők, amikor még tökéletesek akartak lenni a szülők.
Ez viszont azt jelenti, hogy tényleg az elég jóság az új tökéletesség, ez pedig azzal a következménnyel jár - követve a logika szigorú szabályait -, hogy ma már épp akkora terhet jelent az elég jóságra törekvés, mint BB könyve előtt a tökéletességre való törekvés.
Mindenki elég jó akar lenni, feliratkozunk a legmenőbb hírlevelekre, rendszeres olvasói vagyunk az elég jóságot hirdető portáloknak, járatjuk magunknak a legfontosabb folyóiratokat és persze dugig van a könyvespolcunk elég jó könyvekkel.
Óriási teher ez, mert az elég jóság üzenete, bár valóban őrült fontos, de mégsem elég konkrét, nem ad támpontot arra vonatkozóan, hogy mit gondoljunk a gyerekvállalás, terhesség, szülés és gyereknevelés fontosabb állomásairól, a szoptatásról és a szobatisztaságról, a hozzátáplálásról, az altatásról és mondjuk az intézményesítésről, olyan témákról, melyekkel kapcsolatban a mai first-world-szülők a legtöbbször elakadnak, bizonytalankodnak, megkérdőjelezik önnön elég jóságukat.
Ezúttal - nem szembemenve persze a bettelheimi tanokkal, de azért némi arroganciával - szeretném tehát felmenteni a mai szülőket az elég jóság terhe alól.
Az Apapara blog üzenete, hogy
Szóval itt tartunk, bizony, a mai szülők már az elég jóság üzenetével jönnek világra, benne van a vérükben, azt se tudják, milyenek voltak a régi szép idők, amikor még tökéletesek akartak lenni a szülők.
Ez viszont azt jelenti, hogy tényleg az elég jóság az új tökéletesség, ez pedig azzal a következménnyel jár - követve a logika szigorú szabályait -, hogy ma már épp akkora terhet jelent az elég jóságra törekvés, mint BB könyve előtt a tökéletességre való törekvés.
Mindenki elég jó akar lenni, feliratkozunk a legmenőbb hírlevelekre, rendszeres olvasói vagyunk az elég jóságot hirdető portáloknak, járatjuk magunknak a legfontosabb folyóiratokat és persze dugig van a könyvespolcunk elég jó könyvekkel.
Óriási teher ez, mert az elég jóság üzenete, bár valóban őrült fontos, de mégsem elég konkrét, nem ad támpontot arra vonatkozóan, hogy mit gondoljunk a gyerekvállalás, terhesség, szülés és gyereknevelés fontosabb állomásairól, a szoptatásról és a szobatisztaságról, a hozzátáplálásról, az altatásról és mondjuk az intézményesítésről, olyan témákról, melyekkel kapcsolatban a mai first-world-szülők a legtöbbször elakadnak, bizonytalankodnak, megkérdőjelezik önnön elég jóságukat.
Ezúttal - nem szembemenve persze a bettelheimi tanokkal, de azért némi arroganciával - szeretném tehát felmenteni a mai szülőket az elég jóság terhe alól.
Az Apapara blog üzenete, hogy
legyetek önmagatok!
(A kép Bruno Bettelheim könyvborítójának felhasználásával készült)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése