Lőj nagyra, édes kisfiam!

Az Apapara szerkesztősége mélységesen felháborodott azon a kormányhatározaton, amely 2017-ben és 2018-ban 40 lőtérre 17 464,32 millió forintot különít el, hogy aztán a program második ütemében előkészítsék további 67 lőtér kiviteli tervét, további 1283,3 millió forintért. Nem kis számok ezek, az ezer millió a milliárd, tehát itt most 17 milliárdról és további 1,2 milliárd forintról van szó.

A kormányhatározatban persze egy szó sincs arról, hogy ezeket a lőtereket iskolák közelében vagy iskolák területén alakítanák ki, szóval hiába a hőbörgés, pláne ezen a felületen, a szövegben mindössze annyi szerepel, hogy fel kell mérni az állami tulajdonú területeket. Csakhogy a Klebelsberg Központ már nyáron szétküldött egy levelet az iskoláknak, hogy begyűjtse azon intézmények listáját, ahol kialakítható egy 6x15 méteres lőterület.

Szóval mégiscsak hőbörgésre fel!

De mivel már annyian hőbörögtek, én akkor most bele se mennék abba, hogy mekkora égbekiáltó faszság iskolákban lövöldözni, hogy társadalmilag és egyénileg mekkora veszélyeket rejt, ha a gyerekeket és a fegyvereket közel engedjük egymáshoz, hogy ezt az elbaszottul sok pénzt mi mindenre lehetne elkölteni, hogy mennyi hír és dal szól arról, hogy ahol fegyver van, ott bizony a fegyver el is fog sülni, végül nem is fogok olyan fotókat beilleszteni a szövegbe, amiken cuki és/vagy szupernyomasztó sorsú gyerekek fegyvert fognak.

És érteni vélem, hogy kevés ember akar katona lenni (gondolom, van erre más megoldás is), azt is érteni vélem (bár messzemenőkig nem értek vele egyet), hogy itt kérem szépen veszélyben a haza, amit meg kell védeni, meg hogy azt a paranoiát, ami a kormánytagokat jellemzi, át kell ültetni mindenkibe, hiszen a mindenki a potenciális kormánypárti szavazó, de bazmeg, ezt tényleg a gyerekeknél kell elkezdeni?

Tényleg ilyen párbeszédekre kell néhány éven belül berendezkednünk, hogy Lövésen mi volt, drága fiam? Ne mondd azt, hogy semmi, hát tudom, hogy szeretsz lőni, na, mondd, édeském, ma is migráns sziluettjére céloztatok, vagy már próbabára? Úgy várom már, életem, hogy emberre is lőjetek, mit mondott Tibibá, mikor lesz már? Jóvanna, csak kérdeztelek, uzsidat lelőtted, na, úgy értem, megetted?

És ha ez beindul, akkor semmi akadálya annak, hogy a popkultúrába is beszűrödjön a Zeitgeist, és bár Bartos Erika gyerekei már nagyok, a sztori a kis bogárkákkal is bőven hihető.

Fegyvered, ne feledd, szólt kedvesen Bogyó Babócának. Már megint? - ingatta lágyan a fejét Pihe, a lepkelány, hisz' tegnap meg a töltények maradtak majdnem otthon. Babóca a fejéhez kapott, majd kacagva-hóbortosan visszafordult, berakta táskácskájába a kedvenc hatlövetűjét, majd Bogyóval elszaladtak az iskolába.

Persze, Bartos Erika nem írna ilyet, mint ahogy Pogány Judit sem mondaná fel rajzfilmre és nagyon merem remélni, hogy az Alma Együttes sem énekelné el a nyitódalt a Bogyó golyója című meséhez, de szemléltetni egész jó volt.

Mit?

Hát az egész abszurditását. Hogy ez a kormány semmit sem tanult a történelemből.

Vagy azt - jövök rá már az előző mondat leírása közben -, hogy én vagyok az a hülye, aki semmit sem tanult a történelemből, mert nem értem meg, mert nem vagyok képes/hajlandó elfogadni és elhinni, hogy a kormány bizony mindent tud a történelemről és most épp azon van, hogy kialakítsa a dalolva és természetesen magyarokat foganó anyukák gyerekeiből álló Orbánjugendot.

A kérdés már csak az, hogy apaként, szülőként, férjként, pszichológusként, hadba vonható, adófizető állampolgárként meddig és milyen módon asszisztálok mindehhez. Merthogy az én fiam és lányom nem fog iskolában fegyvert fogni, az biztos! És nagyon bízom benne, hogy később sem!

(A kép innen való, amit a kiváló Berény Róbert festett 1919-ben. A kép egyébként még két napig élőben is látható Amszterdamban. Aztán visszakerül eredeti helyére, amiről fogalmam sincs, hogy hol van)