Gondoskodom, tehát vagyok

Zavarban vagyok. 

Két dolog miatt is. 

Egyrészt azért, mert furcsa érzés szponzorált tartalmakat elrejteni a blogon, de ezzel kapcsolatban rögtön el is oszlatom a furcsa érzésemet. Úgy, hogy ezeket a szponzorált tartalmakat nem is rejtem el, hanem sőt, jó nagy dobra verem: mondom is, írom is, hogy ez bizony szponzorált tartalom. 

De úgy is eloszlatom a furcsa érzéseimet, hogy közben meg eléggé megfontolom, hogy csak olyan dolgokhoz merjem a nevem, illetve ezt a blogot adni, amiben tényleg hiszek, amivel tényleg egyetértek. 

Ezt akkor most tisztáztuk. 

A zavarom másik oka, hogy olyan dologról kell írnom, ami közben tökevidens. 

De nyilván tudom, hogy nem az, ezért inkább úgy mondom, hogy tökevidensnek kéne lennie. De még ez sem igaz, mert ugye, ki vagyok én, hogy megmondja, mi evidens és mi nem. 

Ezért aztán próbálok csak magunkról beszélni. 

Szóval, hogy mi nem pózból, nem megfelelési vágyból, nem előírásból csináljuk a dolgokat együtt, hanem azért, mert így érezzük magunkat komfortosan. Nem mérjük patikamérlegen a dolgokat, és nem is vagyunk a láthatatlan munka és az érzelmi házimunka elosztásában makulátlanok, tele vagyunk egyensúlytalanságokkal és olykor ebből eredő konfliktusokkal, de mivel nagyjából mindketten ugyanannyit dolgozunk, és nagyjából mindketten ugyanannyit keresünk, ezért aztán tényleg semmi sem akadályoz meg minket abban, hogy nemi szerveinktől függetlenítsük az elvégzett vagy elvégzendő otthoni és családdal kapcsolatos feladatokat. 

Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a szemetes bizony néha megtelik, hogy a tej elfogy, be kell fizetni számlákat és a gyerekeknek be kell fizetni az ebédjét, vagy el kell vinni a fiunkat a fociedzésre. Esetleg érte kell menni. Mondjuk, körmöt nem vágok, nem elvből, arra egyszerűen nem szoktam gondolni, hogy az akkor is nő, ha nem nézzük, a feleségem meg nem cserél villanykörtét, szintén nem elvből, sokkal inkább gyakorlatból. 

És hát az is van a mi családunkban, hogy csomó mindent együtt csinálunk. Nincsenek dedikált felelősei az egyes feladatoknak, hanem hol jól, hol rosszul, de együtt menedzseljük ezt a családot, közösen hozzuk meg a döntéseinket, megbeszéljük a másikkal az ötleteinket, kétségeinket, vágyainkat, félelmeinket. Nem csak párkapcsolati, de családi szinten is. Nyilván a gyerekeket nem vonjuk mindenbe be, de a rájuk tartozó dolgokat velük is megbeszéljük. 

Egyébként jó eséllyel meg tudnánk hozni a legtöbb döntésünket egyedül is, csak hát valahogy nálunk úgy van, hogy tök jól esik bevonni a másikat. 

Hát így. 

Ebbe a működésmódba, attitűdbe és, ha úgy tetszik misszióba viszonylag szervesen huppan bele a Zewa Gondoskodni együtt jó kampánya, aminek a keretében már készült is egy megható és nagyon fontos reklámspot arról, hogy mennyire nem együtt gondoskodunk és hogy ez mennyire egyenlőtlen társadalmat hoz létre.

Ugyanennek a kampánynak a keretén belül pedig december végéig ezzel együtt összesen hat olyan bejegyzést fogok gyártani arról, hogy miért is lenne annyira fontos és jó együtt gondoskodni.

Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre. #GondoskodniEgyüttJó