Papíron jók vagyunk

Az van, hogy kutatásokat nem csak kutatóintézetek végeznek, hanem olykor cégek is, nyilván a cél utóbbi esetben a cég profitjának növelése, nincs is ezzel semmi gond, ez egy kapitalista világ, viszont cserébe, mivel ez most épp egy ilyen cég által támogatott tartalom, ezért aztán be tudom mutatni a kutatás eredményeit. 

Már maga a kutatás is tök fontos, az eredményei pedig kifejezetten kapcsolódnak ennek a blognak a tematikájába, a Zewa ugyanis azt vizsgálta 200 interjú segítségével, hogy a gyerekneveléssel és a háztartási teendőkkel kapcsolatos feladatok hogyan oszlanak meg olyan, magyarországi háztartásokban, amelyekben egy férfi és egy nő nevel legalább egy nyolc éves vagy annál fiatalabb gyereket. A mintába bekerültek falusi, kisvárosi, megyeszékhelyi és budapesti családok, felső-, közép- és alapfokú végzettségűek, közép-, kelet- és nyugat-Magyarországon élők, 34 évesek és annál fiatalabbak, 35 évesek én annál idősebbek. 

A Zewa levonta maga, illetve a #GondoskodniEgyüttJó kampánya számára a lényeget, amit elég jól bemutat az alábbi kép. 

Szóval bár szeretnénk példát mutatni gyerekeink számára otthoni működésünkkel és azt is gondoljuk, hogy tök fontos, hogy a feladatokat meg is osszuk, mégis, több mint dupla annyi házimunkát végeznek az édesanyák.

De a kutatás további izgalmakat is rejt még. 

Méghozzá elég kellemetlen izgalmakat. 

Merthogy hiába vonzóak a kép bal oldalán lévő százalékok, a szülők 38%-a inkább egyetért vagy határozottan egyetért azzal az állítással, hogy „A gyerekeknek a nemüknek megfelelő házimunkát kell adni”, sőt, a megkérdezettek 74%-a azt mondta, hogy a fiúkat úgy kell nevelni, hogy férfiak váljanak belőlük, a lányokat pedig úgy, hogy nők. Ez tehát elég jól megmagyarázza a fenti kép jobb oldalán lévő számokat. 

Aztán az is van még, hogy bár a megkérdezettek 75%-a nem gondolja, hogy a házimunka a nők feladata lenne, mégis 57% inkább egyetért vagy teljesen egyetért azzal az állítással, hogy „A nők jobban odafigyelnek a családi higiéniára.”

Szépen kijött a kutatásból még, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők felülbecsülik a saját maguk által elvégzett házimunka arányát. Az apák az objektív 31%-ot 43%-nak érzik, a nők a 69%-ot 80%-nak becsülik, ami azt jelenti, hogy még azt a keveset is többre értékelik a férfiak, mint az eleve rengeteget a nők. Túlbecsülik ők is, de ezek a számok is jól mutatják, hogy ha egy férfi láthatatlan munkát végez, akkor annak azonnal láthatóvá kell lennie. 

Hozzá kell tenni persze ehhez azt is, hogy sok nő, ha nem is a szélsőségekkel, de rendben van azzal, ha ő végzi a házimunka nagy részét, ennek okai viszont messze túlmutatnak ezen a kutatáson, illetve ezen a bejegyzésen. Ami talán kiemelhető, hogy a férfiak alapvetően egyenlőségpártiabbak, mint a nők, ugyanakkor kérdés, hogy ez az egyenlőségpártiság a gyarorlatban miért jelenik meg oly nagyon nehezen még az olyan családok esetében is, ahol férfi és nő ugyanannyit dolgozik. 

Megérezte tehát a Zewa az idő szavát, üvöltő jel ez szerintem arra, hogy tényleg itt az ideje annak, hogy a férfiak és a nők ne csak papíron, hanem ténylegesen is legyenek egyenlőségpártiak. Ehhez az egész családi rendszernek meg kell mozdulnia, a férfiaknak csinálni kell, a nőknek pedig engedni, mindezt pedig lehetőleg egyszerre, ellenkező esetben összeomlik a háztartás, talán az ettől való félelemben is ragaszkodnak sok esetben a nők a status quo-hoz. 

De hát senki sem mondta, hogy a status quo-n nem lehet változtatni.

Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre.