Karácsonykor

A fát. 

Kinézem, megveszem, befaragom, feldíszítem, felszaloncukrozom-, mézeskalácsozom, - csillagszórózom, vigyázom, le ne égjen. Gyerekek, ne egyétek meg az összeset, óránként csak egyet, a csomagolást dobd ki légyszi, szelektívbe, jó?, de persze titokban megeszem az összes marcipánosat, a lakás különböző pontjaiba és a zoknik textúrájába széthordott tűleveleket összeszedegetem, aztán, ha már teljesen megkopaszodott a fa, leszedegetem a díszeket, gyerekek, sajnálom, de muszáj, a díszeket elpakolom, vigyázz, el ne törjenek!, a fát leviszem, a tűleveleket összesöpröm, a fát tartó talpat elpakolom, a fa helyén tátongó űrbe visszatolom a kanapét. 

A vacsorát. 

Kitalálom, a hozzávalókat megveszem, megfőzöm, a vacsorához megterítek, tálalok, alkalmasint megeszem, amit főztem, közben igyekszem a gyerekekbe belediktálni azt, amit egyébként szeretnek, de hát máskor úgy szereted, csak úgy falod, najó, májkrémes kenyér jó lesz a pisztráng helyett?, majd fáradtan leszedek, takarítok, maradékot bedobozolom, kicsit csalódom. 

Az ajándékokat. 

Kitalálom, beszerzem, elrejtem, gyerekek, a spájzba tilos benézni!, 24-én előveszem, becsomagolom, most ne gyere be légyszi a szobába, igen, titkolózom!, izgulok, hogy mit szólnak majd, visszafogom magam, nehogy lássák, az összegyűrt, széttépett csomagolópapírokat szelektíven gyűjtöm, játék után elpakolok, a megsértődött gyerekeimet megvigasztalom, jahaaaj, nem tetszik? de hát a kedvenc színed, azt hittem örülni fogsz, gyere, ülj az ölembe, majd valamit kitalálunk, jó?, a boldog gyerekeim túlpörgését igyekszem megakadályozni,nyugi, nyugi, alattunk is laknak, na, meg a bátyád most szomorú, légyszi, na!, a házastársamnak/páromnak vett ajándéknak keresem a blokkját,hát de látom, hogy nem tetszik, de semmi baj, kicseréljük, na, jó?  

A gyerekeket. 

Reggeltől nyugtatgatom, hogy még nincs faállítás, nincs bontogatás, most reggelizzetek, nem, nem halat, az majd a vacsora, most tükörtojás van, akkor ne edd a sárgáját, ja, pont azt kéred, na mindegy, azt már megettem, akkor egyél szendvicset, túl sok a mag?, kiszedem, hogy benne maradt az íze?, na, akkor itt van, túrórudi, jó, most öltözz fel, ja, maradnál pizsibe?, jó, maradhatsz, de nem fázol?, legalább egy zoknit vegyél, most nem tudok veled játszani, nézd meg a fenti listát, csak görgess feljebb a papíron, na, de segíts, ha van kedved. Nincs? Na, mindegy, de játszani most nem tudok. Fogat mostál? Húgodnak/bátyádnak csinálj gyorsan valami ajándékot, apádnak mit adsz? Menjünk le együtt a boltba? De hát nézd meg a fenti listát! Najó, végül is, úgyis nekem is kell még venni pár dolgot, tegnap nem volt olyan csillagszóró, amit úgy szerettek, gyere, akkor lemegyünk, öltözés, pisilés, fogmosás, igen, ma is kell fogat mosni. Jahaaaj, gyerekek, sima ügy lesz ez a karácsony, még csak reggel kilenc van, seperc alatt este lesz és alszotok, ugye?

via GIPHY

Persze, nem állok ám ennyire szarkasztikusan az egészhez, és hát az egyes szám első személy is csak dramaturgiai fordulat, szóval csomó öröm is van ám karácsonykor, tényleg, de az is tény, hogy ennyi, sőt, ennél jóval több munka elvégzése és menedzselése vár a családokra, érdemes tehát kicsit előre készülni, tervezni, feladatokat kiosztani és vállalni, ez ugyanis, kéremszépen, nem egyemberes, hanem bizony közösségi feladat. 

Méghozzá a legjavából.

Boldog karácsonyt hát mindenkinek, aki ünnepli!

(Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre.)