Klímaügy - közügy

Azt mondta a Greta Thunberg egy interjúban, hogy az a különbség az USA és Svédország hozzáállásában, hogy míg az USÁ-ban a klímakatasztrófa hitbeli kérdés, addig Svédországban egy határozott tényként kezelik.

Szerintem kezeljük mi is így. Mármint tényként.

(forrás)

Igyekezzünk tehát odafigyelni a fogyasztásainkra, a pénzköltéseinkre, a hulladékunk csökkentésére, a károsanyag-kibocsátánunkra és így tovább, de közben azért jó, ha tudjuk, hogy két dolog is van.

Az egyik, hogy ez jó eséllyel kevés lesz, a valódi változáshoz, ahhoz, hogy Greta Thunberg és a többi kortársa visszakapják a gyerekkorukat, ahhoz bizony állami és gazdasági szinten kellene észbe kapni. A másik, ezzel némiképp ellentmondó dolog pedig, hogy azért ezek az apró, egyéni lépések is jók két dologra. Egyrészt arra, hogy visszaadja vagy odaadja az embereknek a kontroll érzését, ami iszonyú fontos, a másik pedig, hogy ha tényleg tömegével kezdenénk el kevesebb autót használni, meg kevesebb húst enni, meg kevesebb energiát fogyasztani, akkor a gazdasági szereplők is kénytelenek lennének a csökkentett fogyasztásnak megfelelően csökkenteni a termékeik előállítását is.

Ugyanakkor viszont mindezzel csomó munkahely megszűnne, szóval akkor meg azt nem értem, hogy mi lenne azzal a rengeteg emberrel, aki jelenleg kiszolgálja a globalizáció túltermelését. És ebben benne vannak az AliExpress raktárosai, a fast fashiont gyártó bangladesi nők tömegei, de a reklámszakma iparosai is.

De hát erre is van válasz, mégpedig az, hogy annak a világnak, amit éppen hozunk létre, tényleg véget kell vetni.

Azoknak, akik nap, mint nap létrehoztuk. Ezek pedig mi magunk vagyunk.

Kicsit írtam erről bő egy éve a Lelki betevőre, és nagyon írt erről az egzisztencialista rockzenész, a kiváló Kőváry Zoltán is, utóbbit főleg érdemes elolvasni.

De amit még főleg érdemes, az az, hogy lesz holnap késődélután egy rendezvény a MagNet Házban, hátha még van rá jegy, elég érdekes a téma, és elég menő emberek fognak majd a klímaparáról beszélgetni, többek között éppen Kőváry Zoltán is, de Döbrösi Laura is ott lesz, Sipos Katalin is, aki a WWF magyarországi igazgatója, Hartmann Johanna biológus és Nagy Réka, az Ökoanyu bloggere is.

És amit meg aztán pláne érdemes, és ez már a tettek vagány mezeje, hogy el kéne menni a péntek délelőtti, III. Globális Klímasztrájkra a budapesti Clark Ádám térre. Vigyétek a gyerekeiteket is, van ám hozzá már előre legyártott iskolai kikérő is.

Tegyük a világot újra Grétává, de ez a szóvicc sajnos magyarul egyáltalán nem ül.