Jövök le a Budai Tanácsadóból a második emeletről, egy 70-es férfi és a 40-es lánya beszélgetnek az újabban egyre divatosabb leleplező szexvideókról. Nem pontosan derül ki, hogy a nő milyen állásponton van, kicsit mintha provokálná az apját, aki nem egyértelmű, hogy érti-e a provokációt.
Az is lehet, hogy mindketten engem provokáltak, de akkor meg én nem értek valamit, mindenesetre a férfi aztán azt találta mondani, hogy
Legalább nem valami buzi ez is.
Közben tartottam nekik a bejárati ajtót, kicsit lassan jöttek, én meg kicsit elgondolkodtam.
Egyrészt azért, hogy miért nem szólok be, másrészt pedig azon, hogy mégis tényleg hogy a francba lehet az, hogy sokan tényleg úgy gondolják, hogy az ember lehet bármi, olyan is, amiről tehet és olyan is, amiről nem, lophat, csalhat, hazudhat éjjel és nappal, lehet gyilkos, lehet kerekesszékes, lehet tanár és jogász, hentes és hajléktalan, bármi, csak buzi ne legyen.
Közben már kiszabadítottam a robogómat, rajtam a bukósisak, de még mindig ezen kattogok. Beindítom a motort, felbőg mind a két lóerő, eltekerem a markolatot, a gép elindul, hamar átkapcsol az automata váltó kettesbe, én pedig pillanatok alatt elérem a maximális sebességet, hasít a 49 km/h. Közben meg ott a gondolat bennem, hogy mégis mi a baj a melegekkel?
De komolyan!
Hallom az érveket, tudom a sztereotípiákat, ismerem az előítéleteket, olvastam a projekcióról, értem a homofóbia pszichológiáját, de azért az újra és újra meglep, hogy a homoszexualitás tényleg rengeteg ember fejében tényleg a legalja.
Közben meg arra is gondolok, mikor már megérkeztem a lakásunkhoz és kitámasztottam a gépet, hogy végül is, egész jó lehet a homofóboknak, hiszen minden olyan jó az ő életükben. Mert mindenre ott egy legalább.
Meghalt az apukám? Nem baj, legalább nem vagyok buzi.
Megvakultam a fél szememre? Nem baj, legalább nem vagyok buzi.
Kiestem az ablakon? Nem baj, legalább nem vagyok buzi.
Perforált a vakbelem? Nem baj, legalább nem vagyok buzi.
Közpénzen kurváztam? Nem baj, legalább nem vagyok buzi.
De újra: komolyan?!
Ezt talán már írtam, de egyszerűen nem lehet elégszer.
Egyszer állítólag a következő párbeszéd zajlott le:
Riporter: És mondja, mit üzen azoknak, akik szerint ő megtestesült ördög, a sátán és az antikrisztus egy személyben?
Marilyn Manson: Semmit.
Hát valahogy ezért nem mondtam semmit annak az idős férfinak ott az ajtóban állva.
Persze ha igazán komolyan venném MM intelmét, akkor ezt az egész bejegyzést sem írtam volna meg.
Na de most már nem törlöm ki, inkább csak berakok egy gifet.
Persze ha igazán komolyan venném MM intelmét, akkor ezt az egész bejegyzést sem írtam volna meg.
Na de most már nem törlöm ki, inkább csak berakok egy gifet.
Borzasztó lehet homofóbnak lenni. Egyfolytában gyűlölni valakiket pusztán azért, mert vannak... Ugyanakkor 10 éve még botrányos volt a Budapest Pride, idén már nagyon jó hangulatban telt, és én azt remélem, hogy egyre több gyerek fog felnőni abban a szemléletben, hogy ettől nem kell félni, nem kell gyűlölködni, mert a szerelem az szerelem. Naív vagyok, és derűlátó. De legalább nem homofóbb. :D -
VálaszTörlésAmúgy valakinek megvan, a jelenet a bibliából, amikor a farizeus megköszöni istennek, hogy ő nem lett vámszedő? A templomban meg mindenkinek csillog a glóriája, hogy, jajj, isten mennyire szereti a vámszedőt, jajj, csak olyanok ne legyünk mint a farizeusok. Aztán nem látják a vámszedőtől a "buzit". Bakker.