Családi munkamegosztás

- De és hogy döntitek el, hogy ki milyen feladatot csinál?
- Sehogy.
- De akkor mégis. Mi a felosztás?
- Nincs.
- Nem értem. Akkor nincs szereposztás?
- Nincs.
- De akkor honnan tudod, hogy mit kell otthon csinálni? A szüleidtől?
- Nem, a szüleim között viszonylag hagyományos szerepleosztás volt.
- Akkor tényleg nem értem.
- Hát, én is otthon lakom, látom a lakásunkat, az életünket.
- Még mindig nem értem.
- Zömmel megosztjuk a feladatainkat, együtt élünk, gyerekeink vannak, túl sokáig nem fér bele, hogy elhanyagoljuk a háztartási teendőket, mindketten szeretjük, ha nem morzsákon lépdelünk a konyhában, ha a ruháink és a gyerekeink tiszták, ha az edények el vannak pakolva, ha van a hűtőben kaja, sőt, szeretjük tudni, hogy kivel mi történt aznap a munkahelyén, barátaival, ilyenek.
- Oké, ezt értem, de ezt megtervezitek?
- Nem.
- Akkor mégis hogy?
- Oké, ez így nem teljesen igaz, azért megbeszéljük, hogy melyik gyerekért ki megy, meg ki vásárol, de nem az van, hogy az egyikünk eldönti, a másikunk pedig tudomásul veszi.
- Hanem hogy?
- Hanem úgy, hogy a legtöbb döntésünket közösen hozzuk meg. És a legtöbb feladatot az és akkor látja el, aki épp ott van a feladat közelében.
- Elég fárasztó lehet.
- Igen, megbeszélni a dolgokat és részt venni a háztartásban fárasztó. De még mindig kevésbé fárasztó, mint egyedül csinálni.
- Értem. De azért van, amit nem szeretsz csinálni?
- Félreértés van. Én nem különösebben szeretem a háztartási feladatokat. Semelyik részét sem. Nem szeretek mosni, porszívózni. Vásárolni még csak-csak, de aztán hazacipelni a dolgokat, meg fel a harmadikra, hát az nem a szívem csücske. A háztartás nem a hobbim. Igaz, főzni és sütni szeretek.
- Akkor te szoktál főzni, a többit pedig a feleséged?
- Nem. A feleségemnek is van hobbija. Csak hát neki is a háztartáson kívül.
- Akkor?
- Az eredményt szeretjük, az oda vezető utat – legalábbis ebben az esetben – nem különösebben, de hát valakinek el is kell vinnie a családot a célhoz.
- Aha. Tehát nem szeretsz pakolni, mosni, vasalni.
- Nem.
- És a feleséged sem.
- Nem, ő sem.
- De még mindig nem értem. Hogy akkor honnan tudod, hogy mit kell csinálni?
- Hát onnan, hogy otthon lakom.
- Najó, de sok férfi lakik otthon.
- Tudom.
- Akkor?
- Fogalmam sincs, én egyszerűen kényelmetlenül érzem magam akkor, ha a feleségem csinál valamit, én meg nem, és fordítva is így van.
- Együtt pakoltok, együtt pihentek?
- Nagyjából. Vagy az egyikünk pakol, a másikunk van a gyerekekkel. Esetleg ők is besegítenek, de ez azért sajnos ritka.
- Oké, most már kezdem érteni.
- De jó. Örülök.
- Még azt mondd meg, hogy van-e olyan, amit kifejezetten utálsz.
- Azt hiszem, kivenni a mosogató szűrőjéből az undorítóan szétázott kajamaradékokat, morzsákat, na, azt tényleg utálom. És a megszáradt ruhákat sem nagyon szeretem elpakolni.
- És akkor ezeket a dolgokat mindig a feleséged csinálja, igaz?
- Néha tényleg elfelejtem kiszedni a dzsuvát a mosogatóból, de azért legtöbbször megcsinálom. A teregetést leszedni nem nagyon lehet elfelejteni, ott vannak a ruhák, látom, de nem titok, ezt néha a feleségemre hagyom.
- Köszönöm, nincs több kérdésem.

Természetesen ez egy kitalált beszélgetés, aminek azért annyi alapja van, hogy ilyesmi kérdések azért el szoktak hangozni. Csak nem így egyben, hanem részleteiben. Oké, és nem pont így.

Na.

Valami ilyesmi van nálunk, és néha megkérdezik, hogy ez az ilyesmi pontosan mit jelent.

És akkor az derül ki, hogy az már oké, hogy egy férfi ne csak kérésre és ne csak besegítsen a háztartásba, hanem vegyen is benne aktívan részt, de az azért mégsem lehet elvárás tőle, hogy tudja is, hogy mit, mikor és hogyan kell tennie. Meg azt is nagyon furcsa vagy nehéz elképzelni, hogy nem fix feladatkörök vannak, hanem dinamikusan alakulnak.

Az meg aztán végképp nagyon fura, hogy ne azért ne csináljak meg valamit, mert férfi vagyok, hanem csak úgy. A nememtől függetlenül.

Szóval, hogy a nő nem azért csinál meg valamit, mert nő, és a férfi nem azért nem csinál meg valamit, mert férfi. Hanem mindenki azért csinál meg mindent a háztartásban, mert közösséget alkotnak ők ketten. Vagy akárhányan.

Mert hát ez van, ha az ember hisz abban, hogy

• szabadság van,
• mindkét félnek éppúgy vannak jogai, mint kötelezettségei,
• egyenlőség van, de nem egyformaság.

#reklám #Telekom #FREEANYU