2019. december 4., szerda

Parainesis minden diákhoz és szülőhöz

Aki már hallotta Vekerdy Tamást az oktatás kapcsán megszólalni, az biztos azt a mondatát is hallotta, amit ő Mérei Ferenctől hallott, hogy ahol untatnak, onnan menekülj, menekülj, menekülj.

Én elég sok Vekerdy beszélgetést néztem már meg, szóval ezt a mondatát már egész jól tudom utánozni, ha összefutunk, és megkérsz, meg is mutatom.

Nade most, hogy kijöttek a PISA-eredmények, arra gondoltam, hogy ezt a menekülés-dolgot át kellene gondolni.



Mert igen, javulás van, ez tény, de mind a javulás mértéke, mind pedig az elért eredmény erősen elmarad az OECD-országok átlagától.

Igen.
Ahol untatnak, onnan menekülj, menekülj, menekülj.
I couldn't agree more.

De ahol terrorizálnak, ahol megaláznak, ahol bullyingolnak, ahol lexikális tudást átadnak ugyan, de hasznosíthatót nem, ahol nem érted, mit miért tanulsz, onnan is menekülj, menekülj, menekülj!

Ahol garantált a szar PISA-eredmény, ahol a leszakadók csak még jobban leszakadnak, ahol fenyegetnek, ahol csak népdalokat tanulsz, ahol osztályozzák a készségtárgyakat, ahol már alsóban is osztályoznak, ahol megijedsz, mert annyira hangos a csengő, onnan is menekülj, menekülj, menekülj!

Ahol szorongsz, ahol félsz, ahol inkább csak elbújnál, ahol a NAT fontosabb, mint te, ahol nem lehetsz fáradt, ahol a szülőket gyerekszerepben tartja a rendszer, ahol nincs döntési jogod, felelősséged viszont igen, ahol úgy érzed, nem rád szabták a rendszert, hanem téged próbálnak átszabni, hogy beleférj a rendszerbe, onnan is menekülj, menekülj, menekülj!

Ahol van tornasor, ahol lappangva kúszik beléd a feszültség, de nem érted, miért, mikor, honnan, ahol nem számít a véleményed, ahol nem lehet véleményed, ahol nem az életre, hanem az iskolára készítenek fel, ahol szó sincs rejtett tantervről, ahol a merevség az érték, nem pedig a rugalmasság, onnan is menekülj, menekülj, menekülj!

Ahol nem lehetsz érzékeny, csak puha, ahol nem lehetsz fáradt, csak lusta, ahol nem lehetsz rosszkevű, csak motiválatlan, ahol nem lehetsz csalódott, csak agresszív, ahol nem lehetsz frusztrált csak erőszakos, ahol nem lehetsz más, csak ugyanolyan, ahol nem lehetsz különleges, csak lázadó, ahol a teljes személyiségedet jellemzik, sosem csak az adott cselekvésed, onnan is menekülj, menekülj, menekülj!

Ahol nem lehetsz introvertált, csak depressziós, ahol nem lehetsz eleven, csak hiperaktív, ahol nem lehetsz szabályokhoz ragaszkodó, csak aspergeres, ahol nem lehetsz szerelmes, csak bamba, onnan is menekülj, menekülj, menekülj.

Ahol azt érzed, hogy a terhek nagyok, hogy nem rád vannak szabva, de azért rád szabják, ahol mindig csak egy megoldás van, ahol nincsenek alternatívák, nincsenek álláspontok, nincsenek vélemények és véleménykülönbségek, onnan is menekülj, menekülj, menekülj!


Ahol oktatják a hazaszeretetet, ahol lőteret akarnak a sportpályán, ahol előbb vezetik be a napi öt tornát, minthogy megnéznék, hogy van-e elég sportolási lehetőség vagy sportoláshoz értő pedagógus, ahol mindent áthat a verseny, de a kooperáció szinte semmilyen szerepet nem kap, onnan is menekülj, menekülj, menekülj.

Ahol indokolatlanul elfáradsz a nap végére, ahol nem egyértelműek a követelmények, ahol túl nehéz a hátizsák, ahol túl sok az óra, ahol az irodalom még mindig kronológiai haladást jelent, ahol nem érnek össze a tantárgyak, ahol az informatika kockás papíron zajlik, ahol a matematikatanítás nem a megértést, hanem a magolást célozza, onnan is menekülj, menekülj, menekülj.

Ahol nem tudsz meg semmit magadról, ahol nem lehet érzésekről és változásokról beszélni, ahol nem tanulsz meg viszonyulni magadhoz vagy másokhoz, ahol nem tanulod meg elfogadni a konfliktusokat, elviselni a kudarcot, ahol nem áll össze a kép, hogy miben vagy ügyes és miben nem, onnan is menekülj, menekülj, menekülj.

Ahol fogalmad sincs, mi történik a testeddel, ahol nem tanulod meg kezelni a visszautasítást, elutasítást, ahol le kell dolgozni a szombatot, ahol ott a pártpolitika az iskolában és a tananyagban, onnan is menekülj, menekülj, menekülj.

És persze.

Ahol untatnak, onnan is menekülj, menekülj, menekülj.

Már csak egy kérdés van.

Hova.

Még Budapesten csak-csak, de az alternatívokba csak vérségi alapon lehet bejutni, a maradék helyre pedig keményebb a licit, mint Ed Sheeran cipőfűzőjére, vidéken pedig teljesen esélytelen a váltás.

Szóval mégis hova meneküljön a felső ezerötszáz alatti tömeg?

Külföldre?
Kiürülne az ország.

Nem lenne végre itt az ideje annak, hogy megnézzük, mi történik az oktatásban a haladó országokban? Hogy ott hány százalékát fordítják a GDP-nek oktatásra?

De hát nem kell megnézni. Mert már látjuk. Mert már tudjuk.

Csak nem követjük.

Itt nem koncepciótlanság van, itt ez a koncepció.

Itt a butítás a koncepció.

(A képet Radó Péter oktatáskutató tette ki a Facebookra.)

3 megjegyzés:

  1. "vidéken pedig teljesen esélytelen a váltás." - ez tévedés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valóban lehet, hogy sarkosan fogalmaztam, elnézést miatta. ha most írnám, azt írnám, hogy jóval nehezebb

      Törlés
  2. Amíg a munkahelyeken ugyanaz van, mint az iskolákban, és a felnőttek meghunyászkodnak menekülés, megoldások helyett, addig rossz példát mutatnak a gyerekeknek. Miért csodálkozunk, hogy a gyerekek világában ugyanaz van?

    VálaszTörlés