Karanténbeli víg napjaink

Kezdjük azzal, hogy jó eséllyel karanténbeli víg napjainknak semmi köze sem lesz ahhoz, amit Faludy Györgynek át kellett élni pokolbéli víg napjai közepette.

De azért fontos azt is kimondani, hogy a koronavírus olyan kihívások elé állít, amik előtt jó eséllyel még nem voltunk. És csak remélni tudjuk, hogy mi győzünk.

Azt már tudjuk Fülöp Márta jóvoltából, hogy a különböző kultúrák, individualista és kollektivista értékeken alapuló társadalmak, a társadalmi vagy egyéni problémákat elnyomók (represszorok) vagy azokra érzékenyen reagáló személyiségek (szenzitizátor) hogyan reagálnak a koronavírusra.

Schell Gergely jóvoltából arra is kaphattunk tippeket, hogy hogyan ne csavarodjunk be a vírustól, Deliága Éva pedig 19 tippet ad arra, hogy hogyan beszéljünk a vírusról a gyerekeinkkel.

Közben színeszek felolvassák a tananyagot, Konok Péter történész online tanításba kezd, csomó múzeum online tárlatvezetést, a Budapesti Fesztiválzenekar pedig online koncerteket tart, közben pedig csomóan felajánlják időseknek, hogy segítenek bevásárolni, mindenféle online közösségek jöttek létre az elmúlt 1-2 napban.

Őrült megható mindez. Fantasztikus kezdeményezések, amik azt mutatják, hogy össze tudunk fogni, létezik szolidaritás itthon is.

Mindeközben pedig nagyon sokat lesznek a családok együtt, a kollégisták haza kell, hogy költözzenek, az iskolák bezártak, sokan leköltöznek/visszaköltöznek a vidéki nagyszülőkhöz, külföldön tanuló gyerekek térnek vissza Magyarországra.

Most kezdődik csak igazán a családok éve.

Mintha hónapokon keresztül karácsony lenne.

Csak ajándék nélkül.

De sok-sok feszültséggel. Ami még ismerős is lehet december végéről, de csomó újdonság is van itt, lesz itt.

Legfőképp a bizonytalanság, az, hogy minden folyamatosan változni fog, hiszen ezzel a vírussal kapcsolatban még mindig csomó kérdőjel van az emberek és a tudósok (akik, bár emberfeletti teljesítményt nyújtanak most, mégis emberek) fejében.

És ezt bizony nem könnyű leküzdeni, nem könnyű ezzel együtt élni.

Szóval egyszerre kell együtt lennünk a családunkkal és a félelmeinkkel, bizonytalanságunkkal és az ebből a két nehézségből fakadó feszültséggel.

Sokkal kevesebb énidőnek (ami ugye eleve luxuscikk, még a jómódban élők számára is) lesz, a sokkal több miidőhöz pedig kell ez-az.

Türelem, kitartás, lazaság, humor, nyugalom, hitelesség, illeszkedés, minőségi és mennyiségi jelenlét, felülemelkedés.

És még csomó konkrét praktika is eszembe jut.

Mondom is.

• Tök jó, ha kiépítetek valamiféle napirendet. Össze fognak folyni a napok, a gyerekek fejében mindenképp, ezért fontos, hogy megmaradjon a rendszer. Ebbe mondjuk beletartozhat akár az is, hogy hétköznap reggel a gyerekek is öltözzenek fel, ne legyenek egész nap pizsamában. Legyen jól követhető időpontja a tanulásnak, akár addig is, amíg még nem lesznek készen az iskolák az online anyagokkal.
• Fontos, hogy a gyerekek tudják tartani a kapcsolatot a barátaikkal, nagyszüleikkel, beszélhessenek egymással valamilyen applikáción keresztül.
• Tök jó, ha minden nap tudtok valamennyit mozogni. Csomó youtube-videó van otthoni mozgásra, de szabadba egyelőre még lehet menni, bár a játszótereket már nem ajánlanám. De a gyerekek az ingerszegény környezetben meghibbannak, ha nem mozognak legalább valamennyit. Érdemes ezt is rendszerszinten.
• Sok gyereket nagyon érdeklik a hírek. Lehet ennek is egy konkrét, dedikált időpontja, amikor a szülők elmondják - természetesen a gyerekek szintjén - a napi aktualitásokat.
• Legyen egy kódszó arra, ha valaki vagy valami sok. Egy szó, amit előre megbeszéltek, és amit az ember bemondhat, ha épp egyedüllétre vágyik. És akkor lehessen neki elvonulni. Ha kicsi a lakás, akkor is. Az is jó, ha ezt a kódszót napi 2-3-nál többször nem lehet használni, és érdemes az elvonulás mértékét is korlátozni.
• Tök jó, ha a gépezési idő (se a felnőtté, se a gyereké) nem száll el a végtelenbe.
• Iktassatok be közös olvasást, szerintem még akár egy reggeli és esti beszélgetőkör is beleférhet (ki hogy van, mire számít a nap során, milyen volt a nap).
• Nem érdemes csak a gyerekektől elvárni a türelmet, a felnőtteknek is rá kell állnia a türelemhullámokra.
• 4-5 éves kortól fölfelé a gyerekek szálljanak be a háztartási feladatok ellátásába. Pakoljanak el maguk után, segítsenek teríteni és leszedni, mosógépbe is simán be tud egy gyerek pakolni, nem nagyon dolgok ezek. A főzésnek csomó része gyerekkompatibilis, fasírtgolyót gyúrni és húst klopfolni, panírozni kifejezetten élvezetes is lehet egy gyerek számára.
• Érdemes figyelni arra is, hogy ne együnk egész nap. Sokan felhalmoztak tartalékokat, érdemes azokat nem egyből felzabálni, lehet keveset is enni és azt is érdemes rendszeresen.  
• Érdemes leülni a családtagoknak átbeszélni az új időszakokra vonatkozó szabályokat. Legyenek ezek mindenkire érvényesek és transzparensek. Akár ki is lehet függeszteni őket a fridzsiderre, bejárati ajtóra.

Gyerekekkel sokat együtt lenni fárasztó.

Felnőttekkel és önmagukkal együtt lenni szintén.

Markánsabban előjönnek az ő hibáik, de markánsabban előjönnek a mi hibáink is, de rengeteget is tanulhatunk magunkból és a másikból. És ez jó. Szerintem tök hamar látványos lesz az, hogy a gyerekek mennyire rugalmasak, hogy mennyit tanulhatunk tőlük, mennyire jó velük együtt lenni.

Lesznek feszültségek, félelmek, felháborodások, az óhatatlan, de most, két napnyi karantén-tapasztalat alapján abban bízom, hogy némi odafigyeléssel, a feszültségek kontroll alatt tartása mellett szépségek is lehetnek ebben az időszakban.

Társadalmiak és családiak egyaránt.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy nem csak a gyerekeinkkel leszünk többet együtt, de a párkapcsolatunkkal is.

És az is igényel ezt-azt.

Ott is érdemes bevezetni új szabályokat.

De ez egy apablog, nem egy párkapcsolati blog, szóval ezekre most nem térnék ki.