Nőnapi valóságok

A nők kapcsán háromféle valóságban élünk.
Legalább.

Az első valóságról a Magyarország Kormánya megbízatásából készült reklámszpot tanúskodik. Ez itt ni.

 E szerint a nőket az alábbi szavak írják le leginkább:

• szenvedély
• szeretet
• magabiztosság
• kíváncsiság
• erő
• gondoskodás
• egyediség
• tapasztalat
• tudás
• összetartás

De a film üzenete ennél összetettebb, mert azt is mondja, hogy a nők 

• boldogak
• kiegyensúlyozottak
• jó anyagi körülmények között élnek
• a bőrük színe fehér
• egészségesek
• szinte mindent egyedül csinálnak 
• zömmel egyedülállók 

Szép kis valóság ez, de mégis nagyon magányos, no meg kiegyensúlyozott világ ez, de mégis mindent egyedül kell a nőknek csinálniuk.

Végtelenül hazug tehát ez a filmecske, mert idealizál, de mégis, tele van a nyomasztó valóságunkkal is. 

Eszembe jutott az Ellen egyik adása, amiben a Bill Gatesnek kell megtippelnie alapvető élelmiszerekről, hogy mibe kerülnek. És hát, végül is számokat mond, nem hintalovakat vagy színeket, szóval nem téved akkorát, de látszik, hogy a valósághoz nem sok köze van, honnan is lehetne, hiszen idejét sem tudja annak, hogy mikor tette be utoljára boltba a lábát. Valahogy így éreztem magam a Kormány filmecskéjének nézése közben is. Tényleg nők vannak benne, nem hintalovak vagy színek, szóval nem téved akkorát, de látszik, hogy a valósághoz nem sok köze van, honnan is lehetne, hiszen idejét sem tudják annak, hogy mikor láttak utoljára valódi embereket.

Mivel viszont kedves ember ez a Bill, hát drukkolt neki nagyon a közönség, segítettek is sokat, de még úgy is jócskán hibázott, de drukkoljunk mi is a Kormánynak, hátha előbb-utóbb belefutnak egy másik valóságba is.

Első lépésként lehetne ez mondjuk a Vodafone kreatívjai által kínált valóság (ez volna a második valóság), idén ők valamit nagyon megértettek. Egyrészt felvásárolták a Nők Lapja e heti számait és Ők Lapját varázsoltak belőlük, másrészt 16 hetes fizetett szabadságot biztosítanak a szülői szabadságot igénybe vevő fél partnerének is. Ami két dolog miatt is nagyon fontos. Az egyik, hogy nem kell hozzá házasnak lenni, a másik, hogy a 16 hét az bizony nem kevés. Jelenleg ugyanis a férfi 5 nap fizetett szabadságot vehet ki a szülés után. Ez meg 16 hét.

Ez persze még mindig csak a jéghegy csúcsa, de legalább előremutató.

A következő szint az, amit néhány Fővárosi Önkormányzat, néhány budapesti kerület, a BKK és pár cég értett meg a nők helyzetéből. Ők, az Amnesty International kampánya keretében nyilvánosságra hozzák a férfiak és a nők közötti bérkülönbséget. Bátor tett ez, de az igazán bátor az lenne, ha nem lenne bérkülönbség, a non plus ultra pedig az lenne, ha a nők nem ütnék bele a fejüket az üvegplafonba, hanem inkább nekik is lenne a férfiak mellett helyük az üvegliftben.

Közben meg dehogy ez a non plus ultra, ennek kéne az alapnak lennie.

És akkor már itt is vagyunk egy harmadik valóságnál, amiről egyébként a Lelki betevőre írtam úgy nagyjából másfél éve, hogy az ambivalens szexizmus lehetővé tesz egy elképesztő mértékű és méretű kettős kommunikációt.

Hogy megy ez a maszlag, hogy a szép nők, meg minden, de közben meg úgy beszélünk róluk, mintha másodrendű állampolgárok lennének. Sőt, nem csak úgy beszélünk róluk, hanem tényleg azok is. Azzá tettük őket.

És ez már a harmadik valóság.

Az a valóság, amiben a nőket megverik, megalázzák, megerőszakolják, letapizzák, tárgyiasítják, és ebben sokan semmi kivetnivalót sem találnak, azt meg aztán végképp teljesen rendben lévőnek gondoljuk, ha kevesebb esélyt kapnak, ha kevesebb pénzt keresnek, mert hát a férfiak zöme bizony szorong, ha a nőknek valami jobban megy vagy, ha ugyanúgy keresnek. Az persze már csak hab a tortán, hogy akkor is a nők végeznek minden házimunkát, ha egyébként mindkét fél ugyanannyit dolgozik.

A negyedik valóságban meg is ölik a nőket, ez is a magyar valóság, idén is volt már csomó családirtás, egy blog pedig összeszedte, hogy 2019-ben mi minden történt ezen a téren. Sokkoló.

Ez volna tehát a szexizmus ambivalens természete, amire egyébként ez a videó is tökéletesen rámutat.

Nők napja, 2020.
Ma van.

Kezdjük hát a mai ünneplést azzal, hogy hagyjuk végre azt a maszlagot, hogy a nők a szebbik nem!  Hagyjuk a hülye virágot! Nézzük inkább meg, hogy hol és mikor lehetetlenítjük őket el, és tegyünk végre ellene!

Legyen ez a nap tényleg az egyenlőségé. Meg a holnapi, meg az azutáni összes többi is.

A koronavírustól való félelmemben nem merem teljes magabiztossággal és felelősséggel azt mondani, hogy menjen mindenki el a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene által szervezett mai rendezvényre, de tudni róla nagyon fontos, mert azt hiszem, a nőnapot a maga komplexitásában fogja megmutatni.