A győzelem napja

2020. augusztus 20. van.

Az államalapítás ünnepe.

Itt állunk a Hősök terén, koszosan, büdösen, lenőtt hajjal, szakállal, egyesek meghíztak, mások lefogytak, elveszítettük a kondinkat, az állásunkat, sok barátunkat, rokonunkat, sokan csődbe mentünk, sápadtak, rosszul öltözöttek, éhesek és álmosak vagyunk. És nagyon melegünk van. De mi vagyunk azok, akik túléltük a koronavírust, és most együtt ünneplünk 2020. augusztus 20-án.

Túl sokan persze nem vagyunk, mert sokan inkább otthon maradtak, akik pedig itt állunk, inkább tartjuk a két méter távolságot. Még nem tudjuk, hogy az élőben rég nem látott barátainkat és rokonainkat megölelhetjük-e, foghatunk-e már kezet, adhatunk-e egymásnak puszit.

Mindenkinek ott lóg a fülén maszk, sokunknak a szánk előtt feszül.

Pedig már biztonság van.

Az elmúlt három hétben sehonnan sem jött hír új fertőzöttről.

Se Magyarországról, se Európából, de a világon sehonnan sem.

Szóval legyőztük a vírust.

Együtt.

Szeptembertől újra biztonsággal lehet koncertekre menni, moziba járni, utazni, kozmetikushoz, fodrászhoz menni, kávézni, kinyitnak a múzeumok, indul a színházi évad, be lehet járni a munkahelyekre, kinyitnak a kisboltok, pékségek és éttermek is, szeptembertől megint lehet majd iskolába járni. A koncerteken, mozikban és színházakban viszont decemberig csak harmadannyi jegyet szabad eladni, mint szoktak, hogy a biztonság kedvéért a távolság meglegyen az emberek között. A kiesett jegybevételt az állam állja.

Demonstrálni és tüntetni is lehet.

De sok minden megváltozott.

Nem lehet ész nélkül utazni, nem lehet ész nélkül nemzetközi meetingeket tartani, nem lehet ész nélkül enni, nem lehet ész nélkül vadászni, nem lehet ész nélkül vásárolni, nem lehet ész nélkül felhalmozni és költeni.

Mindent lehet, de mindent mértékkel. Egy újonnan létrejött világszervezet koordinálja és szabályozza ezt a folyamatot. És ha valaki megszegi ezeket az előírásokat, akkor komoly bírságban résesül. Nagyon komolyban.

De erre alig kerül sor, ugyanis nem is ezek változtak igazán meg, hanem az emberek gondolkodása.

Így aztán a gazdaság és a politika is.

Magyarországon is.

Volt egy áprilisi ámokfutás, de annak május elsejével vége lett.

A kormány ugyanis megértette, hogy mégsem fog menni az, amit szerettek volna. Mégis kell a részvétel, a vélemény, a közös gondolkodás, az önrendelkezés, az önkormányzatiság, a közös tudás, a civil szerepvállalás, az uniós értékrend. Mégis kell a demokrácia. Persze, erre nem maguktól jöttek rá. Az EU azt mondta, hogy vagy kivezényelnek egy nemnövekedéspárti és zöld uniós vezetőt Magyarország élére (első körben Daniel Cohn-Benditre gondoltak, de ő azt mondta, csak Kovács Gergellyel együtt vállalná, de ez már az EU-nak is sok volt), vagy összeszedik magukat maguktól.

Szóval inkább összeszedték magukat.
Ennek jegyében pedig május közepétől elképesztő csomagot nyújtott be a kormány, csak úgy random sorolom az intézkedéseket:

• rendeletben határozták meg, hogy a felhatalmazási törvény csak augusztus egyig van érvényben
• elbocsátási és kilakoltatási moratóriumot vezettek be, azok pedig bérkompenzációban részesülnek, akik a vállalkozásukat nem tudják a járvány miatt végezni,
• a hitelmoratóriumok kapcsán a későbbi törlesztéskor felmérik az anyagi helyzetet,
• elkezdtek rengeteget mérni és feltérképezni a találkozásokat, kontaktokat,
• elkezdték őszintén kommunikálni a számokat,
• kijárási tilalmat vezettek be,
• amely során megkülönböztetett figyelemmel és érzékenységgel fordulnak az egyedülállók, a leszakadó rétegek és a családon belüli erőszaknak kitettek felé,
• az egészségügyben dolgozók a vészhelyzet idejére 200%-os bérelemést kaptak - szintén visszamenőleg, majd a vészhelyzet végén, augusztus elsejével, ez a növekedés lement 150%-ra,
• ezzel párhuzamosan kivezetik a hálapénz intézményét,
• a képviselők beszolgáltatott hivatali laptopjaikat megkapták azok az iskolások, akik laptop híján nem tudtak részt venni az online oktatásban (szerencsére csak egy képviselő felejtette el lementeni a saját adatait valami biztonságos helyre), de sajnos ez is kevés volt, így még sok köztisztviselő is beszolgáltatta a laptopját, ők már saját döntésből, és így tett sok IT-cég vezetése is,
• lecsökkentették az ÁFA-t 15%-ra, de bevezettek minden ÁFA-köteles termékre egy 5%-os adót, amivel virológiával, élelmezéssel és racionális gondolkodással kapcsolatos kutatásokat támogatnak - kicsit ügyetlen elnevezéssel ez lett véradó,
• a KSH újra méri a létminimumot és újra van Nemzeti Országos Epidemiológiai Központ,
• újra lett oktatási minisztérium, környezetvédelmi minisztérium, egészségügyi minisztérium, újra foglalkozni kezdtek természetvédelemmel és örökségvédelemmel, újra működnek a genderszakok, létrejött egy felzárkóztatási és esélyegyenlőségi minisztérium is, aminek első körben az volt a feladata, hogy juttassa el minden háztartásba a villany-, víz-, fűtés- és internetellátást, ezekért augusztus végéig a létminimum környékén élőknek nem kellett fizetniük, utána is a fizetésüknek megfelelő arányban,
• bevezették az alapjövedelmet,
• többlépcsős, progresszív adózási rendszert alakítottak ki
• és végül az egész ország ráállt a tolerancia-, empátia-, nyitottságpályára, aminek jegyében természetesen május elsejétől
• újra a "nem" szerepel a személyazonosító adatok nyilvántartásában, nem pedig a születési nem.

És hát persze létrejött még egy nemzetközi bizottság is, ami a demokrácia-ellenes hazai intézkedéseket nézi át, így aztán a civil szektor vegzálását, a sajtószabadság nyirbálását, a korrupciót és a végtelen nepotizmust, a választási törvényt, a szegregált iskolákat, und so weiter und so fort.

Szóval így jutottunk el máig, augusztus 20-ig.

Kemény volt az április, májustól bizonyos szempontból még keményebb időszak volt, de mára mindenki úgy gondolja, hogy épp ezekre a lépésekre volt szükség ahhoz, hogy a koronavírust megállítsuk. A legtöbb lépes pedig hosszú távon is az ország javát szolgálja, ezzel kapcsolatban közmegegyezés van.

Szóval bár nem vagyunk sokan a Hősök terén, viszont négy gigantikus kijelzőn csatlakoztak hozzánk zoomon az otthon maradók.

És így van ez a zalaegerszegi Dísz téren és a békéscsabai Szt. István téren, az esztergomi Széchenyi téren és a pécsi Főtéren, de még Diósjenőn és Szendrőn is.

Csodálatos látni, ahogy villannak fel a kis arcocskák százezrei.

Tűzijáték nincs, csak a téren állók és az otthon ülők szűnni nem akaró tapsolása.

(GIPHY)