Az iskola és az ő őre

Hercegakarattyán, a Péntek utca 23. alatt található egy kétszintes, L-alakú betonépület, egy iskola, melyet 1973-ban, a korszellemnek megfelelően építettek. Szürkére, kockára. A homlokzatot 2007-ben teljesen, a belső tereket részben felújították. Az emeleti WC-ket és osztálytermeket kifestették, az ablakokat műanyagra cserélték, de a padlót borító PVC még az eredeti, és a közösségi helyiségek és a tornaterem felújítására sem jutott pénz. És hát 2007-sem ma volt. Tervben van, hogy 2022-ben, a választás előtt felújítják az udvart is, a beton repedéseiből kinőtt fű miatt nem nagyon lehet focizni az iskola területén, a városkában épült stadiont viszont a gyerekek nem használhatják. Pedig a pálya általában pang az ürességtől, a Hercegakarattyai focicsapat, a HFC ugyanis tavaly kiesett a megyei háromból is.

A Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnáziumban összesen bruttó 498 tanuló tanul, de valójában csak 436, mert a diákok 14%-a SNI-s, illetve HHH-s, akik így két főnek számítanak. A 34 fős tanári kar nehéz iskolának tartja a Mórát, a helyiek nem is nagyon szeretik, a Harry Potter alapján el is nevezték Mórdekárnak, hiszen ide kár járni. De mivel Hercegakarattyán nincs sok munkalehetőség, a gyárak és a legtöbb embert foglalkoztató bánya még '93-ban bezárt, ezért a családok közül csak kevesen engedhetik meg magunknak, hogy a szomszéd község sokkal jobb iskolájába járassák a gyereküket. 

Az iskola igazgatója innovatív és toleráns tanár, a tantestület elismeri és tiszteli, sokat is pályáznak, de csak kevésszer nyernek, így csak nagyon ritkán tudnak eszközöket venni, kirándulásokat szervezni, fejleszteni, státuszt bővíteni.

Pedig mindre nagy szükség lenne, utóbbira a leginkább, hiszen a törvény értelmében járó fél státusznyi iskolapszichológus nagyon kevés. Nagyon örült viszont a teljes tanári kar, hogy tavaly sikerült felvenni - szintén fél státuszban - egy pedagógiai asszisztenst, hatalmas segítség ő a nehéz osztályokban. Fontos szerepet tölt még be az iskola életében a kémiatanár, aki munkaidő-kedvezményért cserébe a gyermekvédelmi feladatokat is ellátja. Iskolaorvos heti egyszer van az iskolában, védőnő viszont két éve nem elérhető, az országos hiány ezt a térséget különösen érinti.

A Mórdekárban a romák becsült aránya 8% körül van, az iskolába jár még néhány afgán és szíriai származású gyerek, és bár az igazgató okos bérgazdálkodással elérte, hogy minden évben legyenek érzékenyítő tréningek, ez a tanárok egy részét nem különösebben hatotta meg, a tantestület nagyjából fele elfogadó és befogadó, az iskolát jellemző konfliktusokat sem származással, sem bőrszínnel, sem szocio-ökonómiai státusszal nem hozza összefüggésbe, a másik fele, ahogy az akarattyaiak is, annál inkább.

Egy dolog viszont tény. A Mórában tényleg mindennaposak a verekedések, a bullying, a verbális agresszió. Legtöbbször a gyerekek egymást bántják, de néha egy-egy tanár is kap, igaz, a legtöbbször véletlenül, amikor szét akarta választani a gyerekeket.

Feszültség tehát bőven van, az iskola polgárai (tanárok, tanulók, szülők) vegyes érzelmekkel várták a szeptember elsejét, amikor az iskola új iskolaőrt kapott, a korábban a csőregfalvai csirkefarm éjjeliőreként dolgozó, 165 centis, 82 kilós, 58 éves, egyedülálló Hajdu Tibort. Tiborral elégedettek voltak a farmon, a rókacsapdákat kikerülő rókákat mindig időben hatástalanította, ha pedig mégis elkapott egy-egy állatot a csapda, akkor még jóval azelőtt kivette belőle a tetemeket, mielőtt a dögevők rátaláltak volna. Lopás, betörés a munkaidejében sosem volt, Tibor mindig éber volt, és az éjszaka dolgozó kollégákkal is jól kijött. Az éjszakázást viszont egyre nehezebben bírta, örült is az álláshirdetésnek, a nappali munkavégzés mellett pedig még a magasabb fizetés is vonzotta, és bár gyerekekkel sosem dolgozott, ez nem volt probléma az állás megpályázásakor. A két hetes képzés során sokat tanult, figyelt, vizsgái jól sikerültek, örült, hogy olyan iskolába osztották, amely közel van lakóhelyéhez, az kevéssé foglalkoztatta, hogy milyen milyen is az az iskola. 

Az igazgató Tibor munkába állását követően tantestületi értekezletet tartott, ahol Tibor, kissé ugyan döcögve és zavartan, de elmondta, hogy mi lesz a feladata, aztán pedig igyekezett minden tudását bevetve válaszolni a tanárok rengeteg kérdésére. De hát újszerű volt neki a helyzet, nem volt hozzászokva ennyi beszédhez és ennyi emberhez, a fülledt tanáriban álldogálva azon vette észre magát, hogy újra és újra megigazítja a bilincset, a gumibotot és a gázspray-t tartó szolgálati övét, és olyan érzése volt, mintha levegővételkor valami szúrná a mellkasát. Akkor érzett utoljára ilyet, amikor még a farmon, egy sötét éjjel az őrszobájába bevilágított egy kamion reflektora. Tibor megijedt, zihált, de gyorsan, a protokoll szerint reagált, hívta a rendőrséget, de aztán kiderült, hogy csak megfeledkezett a dugóba került takarmányfuvarról, ami végül hajnali 2-kor futott be.

Szerencsére most sem volt baj, csak reggel már kapkodva rakta fel az egyenruhájára a 60 mm magas és a legszélesebb pontján 45 mm-es, pajzs alakú szolgálati jelvényét, ami így tényleg elég erősen karcolgatta a bőrét. Elengedte az övét, megigazított a pajzsot.

Most már nyugodtan lélegzett.

Közben folyamatosan záporoztak a kérdések, Tibor pedig hangsúlyozta azokat a frázisokat, amiket a képzésen is sokat hallott. Meg, ami eszébe jutott.

Együttműködve Tantestület munkatársaival.

Szolgálom és védem Tanulók és Tanárok fizikai és lelki épségét.

Heti 40.

Csak legvégső esetben.

Csak legvégső esetben.

Azt is csakis legvégsőben.

Pisztolyom nincs.

Intézkedem. Kényszerítek.

Törvény értelmében.

Képzésen úgy tanultam.

Csirkék, igen.

Főleg tarhonyával, de jobbszeretem a sertést. Oldalast. Fokhagymával, fehér kenyérrel.

Nincs feleségem.

Testi erő.

Milyen micsoda? Szájber mi? Bulling? Kapitányságon megérdeklődöm.

Motozással. Jelzőberendezés.

Ajtai Károly törzsőrmester úgy tanította, hogy három percen belül.

Ezt követően az igazgató elvitte Tibort a szobájába, megmutatta neki, hogyan működik a jelzőberendezés (a.k.a: majrégomb).

Amit Zsóka néni használt először, szeptember 7-én, a 3. óra felénél. 3/b, első emelet 104-es tanterem.

Tibor fut, rohan, a bot ütögeti a térdhajlatát, csörög a bilincs, lifeg a spray. Őrünk övébe kapaszkodva  fut tovább, liheg-szuszog, órájára néz, szintidőn belül van, francba, ez a 6/c, eltévedt volna?, na, megvan a terem, kivágja az ajtót, bent üvöltés és verekedés, Mi van, Zsóka, ne is mondja, látom, intézkedem, kényszerítek, gyere csak, te, csirkefogó, ne ellenkezz!, Zsóka kiabál, Tibor, nem ő volt, hanem a Zsombi, de Tibor nem hallja, ha hallaná, akkor sem tudná, ki az a Zsombi, keze lendül az övhöz, letépi a bilincset, közben pörgeti a fejében a két héttel korábban tanult büntethetőségi szabályokat, harmadik bé, akkor 9 éves, kurvakicsibazmeg, fasztcsináljak, Zsóka sírva üvölt, háthagyjaapicsába Tibor, hát bepisilt a Móni és a Zoli is, de Tibor nem enged, erősen fogja a kisfiú kezét, és miközben kirángatja a teremből, észre sem veszi, hogy a 120 centi magas, 23 kilós zokogó kisfiú homlokát a szolgálati pajzs alatti 22x10 mm-es aranyszínű téglalap alapon olvasható ötjegyű számba préseli.

Az eseménynek azonnal híre ment, meg is írta a megyei lap, a még mindig főszerkesztőt kereső Indexen kívül két nap múlva már a teljes sajtó lehozta a hírt. Ki így, ki úgy.

A kisfiú szülei tehetetlen dühöt éreztek ugyan, de a rendőrséghez nem tudtak fordulni, ugyanis a gyerek apja nemrég belekeveredett egy kocsmai verekedésbe, aminek az eljárása még tartott, Tibor tanyasi csirkéje pedig egészen kiváló volt, egész Hercegakarattya odavolt érte. 

A következő hét elején újabb értekezletet tartottak a Mórdekár tanárijában, addigra a kisfiú homlokán már csak a 9-es számot lehetett kiolvasni. Tibor, ujjait tördelve szabadkozott, ígérte, ilyen nem lesz többet, magában szentségelte a képzést, amiért erre nem készítette fel, titkon visszasírta a csirkefarmos éveket, de ott és akkor erre nem volt idő, tudta ezt Tibor is, most az egész tantestület előtt kellett bizonyítania, ő pedig jó tanuló, jó iskolaőr akart lenni. Megmutatta, hogy megtanulta a gyerekek nevein túl azt is, hogy melyikről mit kell tudni. Szilvi, 7/a, szegény, jó tanuló, körbenéz, hangját lehalkítja, a c-t suttogva ejti ki, az igány-ra már jut egy pici hangerő. Roli 8 éves, ravasz egy gyerek, szülei a boltban dolgoznak.

Az értekezlet végére megérkezett a megyei kapitányságról az Ajtai is, Tibor lehorgasztott fejjel hallgatta törzsőrmesterének pergő zsargonjait, aminek köszönhetően a tantestület végül zsörtölődve és duzzogva, de újra bizalmat szavazott Tibornak.

 

A majrégombok szeptember 7-e után viszont érintetlenek maradtak, konfliktus is kevesebb volt, hiszen ki merne ezek után bármit is tenni, de még ha lett is volna valami, mórdekáros legyen a talpán, aki majrégombot mer nyomni. Tibor unottan járkált a folyosón az órák alatt és között, azon vette észre magát, hogy megint az éjjeli csirkékre és a sok-sok filmre gondol, amit megnézett a műszakjai alatt.

November 13-án, a 4. óra alatt viszont Tibor füstöt érzett a földszinti WC-ből. A dohányzás az iskola épületében és annak 5 méteres körzetében tilos, a tiltott cselekedetért fegyelmi eljárás indítható, a tiltott cselekedet beszüntetése, itt kicsit elakadt Tibor, de aztán eszébe jutott, igen, az iskolaőr feladata.

Elindult a szag irányába, de aztán megállt. Körbenézett. Sehol senki. A szag erősebb. Tett egy bizonytalan lépést, majd megint megállt. Nyelt egy nagyot. Hirtelen megfordult, majd határozott és öles lépésekkel az igazgatóiba ment. Joli, az iskola legcukibb takarítója a hangszigetelt ajtón keresztül kiszüremlő zkedje bor sko őr rvaél hangokból arra tippelt, hogy az igazgató azt üvöltötte, hogy Intézkedjen, Tibor, hát maga az iskolaőr, a kurvaéletbe!, de az is lehet, hogy azt mondta, hogy Nehogy intézkedjen, Tibor, az iskolában még egy ilyen malőr, a kurvaéletbe, nem fordulhat elő.   

Akárhogy is, Tibor kiszaladt az igazgatóiból, futott a még mindig erős szag irányába, utána nem sokkal az igazgató és mitagadás, Joli is kíváncsi lett, takarítóeszközeit hátrahagyva futott hát is.

Utóbbi két szereplő viszont nem jutott be a WC-be.

Az ajtó beragadt.

Az igazgató dörömbölt és üvöltött, Joli jajveszékelt.

Közben kicsengettek, és szép lassan az egész iskola odasereglett a földszinti lányvécé elé. Bentről kiabálás, vécélehúzás és mindenféle csapkodás hallatszott ki.

Amikor váratlanul mégis sikerült bejutni a húgy- izzadtság- és cigarettaszagú, meglehetősen viseltes helyiségbe, a Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnázium tanárai és diákjai egy abszurd és groteszk, kimerevedett pillanatra három tanulót és egy vörös fejű iskolaőrt láttak az egyik nyitott ajtójú WC-fülkénél: a nyolcadik bés Timit és Jázmint, amint a WC-csésze előtt térdelő Tibor szolgálati egyenruhájának ingét rángatják, és a még mindig WC-n ülő, meztelen ölét rövidke blúzával takargatni próbáló, reszkető, zokogó Beát.

Utólag sem az igazgatónak, sem az iskola pszichológusának, de még a megyei őrsön dolgozó rendőröknek sem sikerült pontosan összerakni, hogy mi történhetett a földszinti illemhelyiségben. Tibor szexuális provokációt, csapdát, szabályokat, paragrafusokat, intézkedést és kényszerítést és a képzés hiányosságait emlegette, a lányok ezzel szemben erőszakot, megaláztatást, a korábbi blama miatti perverz alkut üvöltötték és azt, hogy ők még csak gyerekek.

Tibort leváltották, visszament a farmra.

Az új iskolaőr, a korábban a Balcói Javítóintézetben dolgozó, kisportolt testalkatú, 179 centi magas, 75 kilós, 47 éves Fejes Anikó ilyen hibákat már nem követett el.

A gyerekek rettegtek tőle. Határozott volt és kemény, sosem üvöltött vagy kiabált, viszont a szavakat úgy ejtette ki a száján, mint egy gonosz, kimért kígyó. Sziszegve, kegyetlenül, kíméletlenül. Mindenkit a vezetéknevén szólított, még az elsősöket is.

Viselkedésed, Kasssssssssszás, megengedhetetlen.

Te döntessssssssssssz, cselekedetedet vagy bessssszünteted, vagy jön a spray.

Nem válaszolsssssssssz?

Sprayt vagy életet?

A Mórdekár az Anikó-rezsimben jobb iskola lett.

Legalábbis magatartás szempontból.

Legalábbis az iskola területén és annak öt méteres körzetében.

Legalábbis egy ideig.

Történtek ugyanakkor negatív dolgok is.

A homlokos kisfiú például az eset óta minden éjjel bepisil, a gyerekek szorongva járnak iskolába, az alsósoknak sokszor rémálmuk van, de némelyik felsős sem mer kimenni WC-re, az iskola tanulmányi átlaga két hónap alatt 3,6-ról 3,1-re romlott, a tanulók nem nagyon állnak szóba egymással, kimért és hideg csend ült az iskola falai között, Danibát pedig, a mindenki által körberajongott történelemtanárt és napközist kitiltotta a tankerület vezetője az iskola területéről, mert töriórán Anikóval demonstráltatta a hatodikosoknak az inkvizíciót, a nyolcadikosoknak pedig SS-Unterscharführer, Otto Herzog hanghordozását.

- Anikó, jöjjön csak be!

- Intéssssssssssssszkedjek?

- Köszönöm, ennyi volt.

- Szolgálatára, mondta Anikó, majd összevágta bakancsát, hátrafordult és kiment.

Csak amikor becsukta az ajtót, esett le neki, hogy gúny tárgya lett.

Danibá másnap a Fém Megyei Rendőr-főkapitányságon kezdte a munkanapját, majd a tankerület-vezetőnél folytatta, most a szomszédos faluba vezető 7123-as mellékút északi felén tisztítja az árkot. Közmunkában.

Hercegakarattya eközben erőszakos és nyomasztó városka lett.

A köztereken gyerekek dohányoznak, a netes zaklatás soha nem látott mértéket ölt, az iskola öt méteres körzetén kívül rendszeresen kiborított kukákat, megrongált tárgyakat és összegraffitizett fákat látni, sok szülő pedig arról számol be, hogy gyerekük megváltozott, magába fordult, megközelíthetetlen, többüket el is vittek a Mórából, néhány család elköltözött.

És igaz, hogy a Mórdekár jobb iskola lett, de osztódni még Anikó sem tudott, így az osztálykirándulások, iskolai táborok, nyári programok mindegyikén bizony még ő sem tudott ott lenni, hogy őrizze az őrizendőt, így ezeken a programokon rendre elszabadult a pokol. Olyannyira, hogy a második félévtől az iskola igazgatója nem engedélyezett semmilyen iskolán kívüli programot sem.

Danibá jelentkezett ugyan iskolaőrnek, de pályázatát elutasították, az igazgató keze pedig meg volt kötve, tanárnak sem vehette vissza.

A Mórdekár nyár végére borzasztó és elviselhetetlen iskola lett.

Az iskola tanulói a 2021/22-es tanévben változást akartak, ezért nyáron lázadást terveztek.

Mindenki benne volt.

A szülők is.

2021. szeptember 29-én, a negyedik órában összehangolt, előre kigondolt és kidolgozott koreográfia szerint minden osztály verekedést színlelt, hogy a tanároknak egyszerre kelljen megnyomnia a majrégombot. A verekedéseket begyakorolták, YouTube-ról műütéseket és művédekezéseket tanultak meg, imitálták a sírást, üvöltést, esést, rúgást.

Anikó azt sem tudta, melyik osztályba menjen, futott a 6/a-ba, de akkor megszólalt a 4/b és a 8/a, majd sorban, egymással átfedésben, ahogy megbeszélték, az összes többi osztály is. Közben a könyvtárban könyvek estek le a polcokról, az ebédlőben székek röpködtek. Anikó futott, sziszegett, kapkodott, a falat ütögette gumibotjával, vaktában spray-zett, bilincsével hadonászott. A paragrafusok és a sziszegés csődöt mondott.

A Fém Megyei Rendőr-főkapitányság egészen pontosan 52 perccel később szirénázó autóival, teljes menetfelszerelésben és legénységgel megérkezett a 8421 Hercegakarattya, Péntek utca 23. alatti Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnázium, vagy ahogy a környéken mindenki hívja, a Mórdekár 1973-ban épült épülete elé.

Joli, az iskola takarítónője, előre egyeztetett módon mindent rögzített a telefonjával, a felvételeket Danibá és az igazgató segítségével 30-én elküldte a TASZ-nak, a Helsinki Bizottságnak, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak, az UNICEF Magyarországnak és a régi Index teljes szerkesztőségével megalapított, közösségi finanszírozással működtetett, teljesen független új hírportálnak, a Kontrollnak.

2021 októberében az online és offline sajtó is arról cikkez - ki így, ki úgy -, hogy lehet, hogy a kormányzat megszünteti az iskolaőrség intézményét, cserébe bővítik az iskolapszichológusok, pedagógiai asszisztensek, szociális munkások mennyiségét, státuszát, országosan iskolai közösségépítő programok fejlesztésébe kezdenek, a konfliktusokat resztoratív technikákkal oldják meg.

(Az első kép Roald Dahl Matilda című könyvéből való, az illusztráció Quentin Blake munkája. Köszönöm Baktay Anna-Rékának, hogy elküldte. A második kép innen származik. A szövegben szereplő összes név kitalált, a fantázia szülötte. Kivéve Herzog Unterscharfüher. Ő tényleg létezett. A pajzs méretei a rendeletnek megfelelőek.)