Csorcsárt

Csorcsárt, csorcsárt, mi a franc az a csorcsárt, de időm sincs megnézni, utánanézni, megkérdezni meg aztán pláne nem tudom a Zewa Gondoskodni együtt jó kampány második fordulójának kick-off-meetingjén, a reklám- és pr-világ kicsit másképp pörög, mint az én világom, zúdulnak rám a magyarul is ismeretlen kifejezések és rövidítések. 

Pont úgy, ahogy a Die Fantastischen Vier MfG című dalában. Itt:

Vagy ahogy a Jó reggelt, Vietnám!-ban érezte magát Adrien, csak ő vissza tudott vágni:

Én viszont nem. Én csak hallgattam a frázisokat és csorcsártokat.

De mert egy ilyen kickoffon bizony ötletelni és brainstormingolni kell, ezért kezdett a dolog egyre kínosabb lenni, szóval kénytelen voltam utolérni a központi, regionális és helyi vezetőket és munkatársakat, leesett a csorcsárt is, chorechart-ról van itt szó, feladatszervezőről, amit tényleg érdemes letölteni, szépen átláthatóvá teszi mindazokat a teendőket, amik egy háztartás körül vannak.

Lehet is hozzájuk még újakat írni, a lényeg, hogy a családból mindenki vállaljon mindenféle feladatokat. Olyanok is, akik nem szoktak, olyanokban is, amikben nem szoktak. Gyerekek is, férfiak is.

És akkor aztán jön végre eljön a közteherviselés kora.

Ami egyébként is fontos, de olyan válságos időkben különösen, mint amilyeneket éppen élünk, hiszen most (majdnem) mindenki többet van otthon, az, ami korábban láthatatlannak tűnt, az most látványossá válik, hiszen ha mindenki sokkal többet van otthon, akkor bizony már nem adatik meg (legtöbbször a férfiak számára) a kimaradás fölényes és érzéketlen luxusa.

Most minden sokkal jobban látszik.

Az is, ha valaki csinál valamit és az is, ha valaki nem csinál semmit. A kettő közötti dolgok is sokkal jobban látszódnak. A tessék-lássékok.

És igen, nem titok, ez a bejegyzés egy szponzorált tartalom, de szerencsére (dehogy szerencsére, más szerződést nem is írtam volna alá) nekem nincs más dolgom, mint arról írni, amit egyébként is gondolok.

Az pedig az, hogy van a Zewa (meg a mögötte álló Essity és mindenféle reklámcégek), amelyik elég sokat foglalkozik az utóbbi időben azzal, hogy a háztartás körüli feladatokban ne csak a nők, hanem a férfiak is részt vegyenek. És hogy a mai gyerekek már úgy nőjenek fel, hogy ez nekik is alap.

És ez elég imponáló.

Annál is inkább, mert nemcsak ez a chorechart lett az innováció, hanem az is, hogy ezt négy család ki is próbálhatta néhány kamera és mikroport jelenlétében. Négy hús-vér család, hús-vér szülőkkel és hús-vér gyerekekkel, kudarcokkal és sikerekkel, életszerű lakásokkal, amiben nem látványkonyha és láthatatlan vécé van. Tudom, mert az egyik családdal még beszéltem is. És igen, a feladatkezelő igenis és tényleg működik. Egész rövid idő alatt már hatékonyan be tud avatkozni a család életébe.

Amit pedig még csináltunk, hogy kitaláltunk mindenféle feladatot és játékokat gyerekeknek, ami kicsit rámutat arra, hogy nem úgy van ám a nemi szerepekkel, ahogy azt a sztereotípiák diktálják. Lehet egy lány is erős, egy fiú is érzékeny.

Ezek a feladatok kicsit hasonlítottak azokhoz a feladatokhoz, amiket egy BBC-minisorozatban is használtak (erről Icuka, csöcsök, szopóajkak címmel már írtam egy bejegyzést), de azért voltak újak is.

Megnézhették például a gyerekek, hogy melyikük mennyire erős, mi pedig azt, hogy nem feltétlenül a fiúk ütöttek nagyobbat a kalapáccsal, vigyázhattak néhány napig egy nyers tojásra, mi pedig láthattuk, hogy fiú is kiborulhat, amikor véletlenül összetört, megnézhették ők is és mi is, hogy milyen egy férfi balett-táncos vagy egy női tűzoltó, kipróbálhatták, hogy milyen az, amikor az anyjával barkácsol, az apjával süt, mi pedig megnézhettük, hogy épp annyira megy az nekik, mint nem.

Szóval azt, hogy a biológiai nem (sex) és a társadalomban betöltött szerep (gender) tényleg függetlenek egymástól.

És amikor többes szám első személyt írok, akkor nem csak azokra gondolok, akik részt vettek a kickoffon, hanem mindenkire. Csak rá kell klikkelni az alábbi videóra.

Érdemes.

Ez a bejegyzés a Zewa Magyarországgal együttműködésben jött létre. #GondoskodniEgyüttJó