A gyülőlt nők

Van egy kis rutinsétánk a lányommal, majdnem minden késő délután teszünk egy kis kört a környéken, megsimogatunk egy elég édes németjuhászt, elmegyünk egy játszótérre, azt körbekocogjuk, aztán megetetünk egy elefántformájúra nyírt bozótot, majd lépcsőkön hazaugrálunk. Közben random időközönként a kabátom belső zsebébe ültetett Elza szájából (gombnyomásra) felcsendül a Jégvarázs 2 című filmből a Show Yourself című dal, a hatodik születésnapra kapott Elza bezengi a teret, mi meg vadul lipsyncelünk, ha pedig üresek az utcák, márpedig azok, akkor én joghurtozom*, a lányom halandzsázza, hogy 

Show yourself

I'm no longer trembling

Here I am

I've come so far

You are the answer I've waited for

All of my life

Oh, show yourself

Let me see who you are

És hát azért a Jégvarázs mégiscsak egy female empowerment-mese, de persze a gyerekek nem ezért szeretik, és ez rendben is van, de azért felnőttként lehet tudni, hogy amikor két női szereplő köt békét két királyság között, meg királynők vannak és nem királynék, annak azért igenis van jelentősége.

Láttunk ennél már kevesebbért is könyvet ledarálni.

De közben meg mit érdekel engem Dúró Dóra. Mi a gyerekeinket emancipált légkörben úgy szeretnénk felnevelni, hogy mindkettőjük azzá válhasson, amivé csak szeretne. És szeretnénk, ha mindketten egy olyan világban nőhetnének fel, amiben azt látják, hogy mást sem a neme, származása, bőrének a színe, magassága határoz meg.

Csak közben meg egyre erősebb és csípősebb a szembeszél.

De itt most kicsit lelassítanék. Érdemes ugyanis egy kicsit távolabbról is ránézni az elmúlt három hét eseményeire.

Merthogy.

Van az Axióma Kulturális Alapítvány (AKA), ami abból indul ki, hogy vannak bizonyos alapigazságok az életben. Nyilván nem a tömegmegmaradás törvényére gondolnak és még csak nem is Newton törvényeire, hanem sokkal inkább olyanokra, amik valójában mindenek, éppen csak nem axiómák. Hanem képlékenyek, fluidak. És legfőképpen magánügyek.

Hogy még inkább kontextusba kerüljünk, érdemes tudni, hogy az AKA alapítója Dr. Gíró-Szász Áron, aki az Axiómában végzett tevékenysége mellett olykor megszólal a PestiTV-ben, máskor meg miniszterelnöki megbízottként a keresztény mozgalmakkal és keresztény közösségekkel való kapcsolattartással és támogatásával összefüggő feladatok ellátásáért felel. Akármit is jelentsen ez.

Ez az Alapítvány nem kevés állami pénzzel kibélelve kiposztolt november 20-án egy videót arról, hogy milyen férfira vágynak a nők.

Ezt itt, ni.

Hogy a videó narrátora Surjányi Fanni, az MCC kutatási vezetője, aki egyébként nacionalizmussal és a nemzetállamokkal foglalkozik, most éppen hogy lett a gender téma szakértője, az nem teljesen világos, mint ahogy az sem, hogy ennyi képzéssel és ösztöndíjjal a háta mögött hol hagyta a gerincét. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy ha a világ olyan lenne, mint amilyet a videó lefest, akkor ő biztosan nem vezetne kutatásokat. Esetleg őt kutatnák férfiak, hogy megnézzék, hogy ugye milyen boldog is az élet a fakanál mögött úgy, hogy ki se teheti a lábát a konyhából.

Az persze csak hab a tortán, hogy Surjányinak a Jégvarázs sem tetszik, de a lényeg, hogy a videó mindennel szembemegy, amit valaha olvastam, mindennel szembemegy, amit a tudomány, a gender studies és a szociálpszichológia képvisel. Nem ideológiából, hanem mert ilyen eredményekre jutott. Merthogy a tudományos eredmények épp az ellenkezőjét mondják, mint amiket Surjányi mond. Anélkül persze, hogy ő akár csak egyetlen kutatást is említene.

És persze az egész videóból süt a heteronormativitás kellemetlen, orrot facsaró bűze.

Aztán ugyanez az Alapítvány Novák Katalin, családokért felelős tárca nélküli minisztert kérte meg arra, hogy vigyen be egy újabb aljas, övön aluli támadást a nők ellen. És így persze a férfiak ellen is. Ő meg ezt persze megtette. Nézzétek csak.

Itt már tényleg kapartam a falat. Szekunderszégyenben úszva minden mondat után reméltem, hogy vége lesz a videónak, hogy a miniszter asszony nem mond több sületlen és végtelenül káros ostobaságot. De nincs vége, és ő csak mondja, mondja, mondja. De tényleg, kérdem én, kedves Katalin! Látta a grafikonokat, amihez deréktól fölfelé a testét, hangját adja? Tényleg azt üzeni magyar nők millióinak, hogy jó az úgy, ahogy van? Tényleg jó a fizetésbeli és a pozícióbeli különbség? Tényleg úgy gondolja, hogy egy nő (és egy férfi) dönthet szabadon? Mármint nem ő, hanem a nők úgy általában.

Hát ha ez így van, akkor miért van szükség erre a videóra?

De komolyan, mit olvasnak ezek a nők? Milyen világban élnek? És milyen világban akarnak élni? Milyen világot akarnak ezek az emberek a gyerekeiknek?

Fel sem fogom, hogy lehet ennyire másképp értelmezni a valóságot.

A Nőügyek 2018-as kutatásból - jahaaaaj, úgy unom már leírni - épp az derül ki, hogy a nők pont a videóban oly magasra emelt gondoskodásba gebednek bele. Hogy a három éves gyes után a nők nem tudnak ugyanoda visszamenni, ahonnan eljöttek (erről majd a következő bejegyzésben bővebben is lesz szó), hogy a három éves gyesbe sokszor ők és a kapcsolatuk is beleroppan, hogy a szart is kipréselik belőlük a munkahelyükön, miközben meg otthon zéró támogatást kapnak a láthatatlan munkában, az érzelmi házimunkában és az idős/beteg rokonok gondozásában.

Komolyan nem értem.

De közben dehogynem értem.

Pontosan értem, és pontosan érted te is, kedves olvasó.

Az üzenet az, hogy kussoljatok szépen, kedves nők. Többre úgysem vagytok méltók. És képesek se nagyon. De ezt mosolyogva mondjuk, hogy ne gyűlöljetek minket. 

Egyébként meg, ha már a gyűlöletnél tartunk, nem a feministák a nőgyűlölők, nem. Hanem a kutatásvezető asszony és a miniszter asszony azok.

De szólok előre. A mi lányunk nem fog kussolni. És a fiunk sem.

* A joghurtozás kifejezést évekkel ezelőtt tanultam, állítólag ezt használják a franciák, amikor csak néhány szót tudnak egy dalból, a többit hümmögéssel helyettesítik. Igyekszem honosítani a kifejezést. Kevés sikerrel.

A képet a lányom készítette.