Kincs, ami nincs

Nagy dolog történt a napokban. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Nők Lehetőségei - Rangsor az Európai Unióban címmel publikálta kutatási eredményeit. Merthogy elkészítette a Nők Lehetőségei Rangsor az Európai Unióban KINCS Nők Lehetőségeit Vizsgáló Indexét, azzal pedig jól megmérte, hogy milyen is kis hazánkban nőnek lenni.

Én nem vagyok nő, tehát nem tudhatom, iszom is a kutatás minden szavát. És mivel még Chaka Khan vagy Withney Houston sem minden nő, ezért aztán szerintem a nők is igyák ennek a kutatásnak minden szavát.

Merthogy az jött ki, hogy Magyarországon a nők

• a munkaerőpiacon,
• az oktatásban, képzésben,
• az egészségügy területén,
• a szüléshez kötődően és 
• a közéleti befolyás területén

nagyon jó helyet foglalnak el.

Nagyon. Jót.

Olyannyira, hogy a 27 uniós tagállamra és az Egyesült Királyságra kiterjedő kutatás a második (2.) helyre pozicionálta Magyarországot Finnországgal holtversenyben. Felettünk már csak Svédország pöffeszkedik, alattunk pedig Bulgária és Franciaország kullog. Szintén holtversenyben.

Van egy másik tér-idő-kontinuum is, amiben viszont egész más eredmények jöttek ki.

Egy, a világ 153 országára kiterjedő kutatás Magyarországon a 105. helyre pozicionálta az alábbi területeken elért eredményeket figyelembe véve:

• gazdasági részvétel és lehetőség
• iskolai végzettség
• egészség és túlélés
• politikai részvétel

Sajnos ha ugyanazokat az országokat vesszük figyelembe, mint amiket a KINCS is figyelt, akkor az jön ki, hogy nincs Magyarország mögött európai ország. Európában legközelebb hozzánk a 90. és 91. helyet elfoglaló Málta és Ciprus van, a V4-ek fényévekre: Csehország (Csehia?) a 78., Szlovákia a 63., Lengyelország a 40. 

De akkor, ha első ránézésre a két kutatás hasonló dolgokat vizsgált, s ha mindkét kutatásban szerepelnek ugyanazok az országok, akkor hogy jöhetett ki ennyire más eredmény?

Kezdjük néhány ténnyel.

A KINCS-et a magyar Kormány hozta létre 2018-ban, a World Economic Forum egy nemzetközi, független, nem-kormányzati szervezet, ami 1971 óta létezik. a KINCS 2021-ben publikálta először a Nők Lehetőségeit Vizsgáló Indexét (NLV), a WEF 2006 óta méri a Global Gender Gap Indexet (GGG). 

Az NLV 27 országot vizsgál, a GGG 153-at. A KINCS elsősorban azzal foglalkozik, "Magyarországon világra jöjjenek a kívánt és tervezett gyermekek, a népesedési problémáink megoldására megtaláljuk a legmegfelelőbb és leghatékonyabb válaszokat, valamint elérjük azt, hogy az országot megtartó családok még inkább megerősödjenek, sokasodjanak és bővüljenek", a WEF pedig azt mondja magáról nagyjából, hogy az üzleti, politikai, tudományos és a társadalom egyéb vezetőivel együtt azon dolgoznak, hogy a világ egy jobb hely legyen.

Mindkét szervezet elég sok kutatást végez, a KINCS kormányzati intézkedések hatásait vizsgálja elsősorban, a WEF kutatásai a gazdasággal foglalkoznak, és hát nyilván a WEF jóval több kutatásnál jár, de ez nem nagy kunszt, hiszen jóval idősebb szervezetről van szó.

De akármennyire is különböznek ők ketten egymástól, a fiatalabb szervezet most mégis elkezdte azt kutatni, amit az idősebb is szokott. Teszi ezt talán nem véletlenül.

Muszáj volt ugyanis valami biztatót mondani a nők hazai helyzetéről, mert.

Mert a 2018-ban Nőügyek 2018 címmel megjelent hazai, reprezentatív kutatás a Friedrich-Ebert-Stiftung jóvoltából arra mutatott rá, hogy nagyon nehéz Magyarországon nőnek lenni. Erről egyébként itt és itt írtam, itt pedig beszéltem.

Mert az idén alapítvánnyá szerveződött Nem tehetsz róla, tehetsz ellene, Pető Andrea, a Másállapot a szülészetben vagy éppen a WMN - hogy csak néhány dolgot említsek - rendszeresen posztol, publikál arról, hogy milyen is Magyarországon nőnek lenni, hogy hány módja van a nők hátrányos megkülönböztetésének, megalázásának, hogy milyen gyakran esnek nők kapcsolati vagy családon belüli erőszak áldozatául, hogy hány nőt öl meg élettársuk, hogy hány nőt abuzálnak szexuálisan, hogy milyen mondatokkal és tettekkel alázzák a szülő nőket, hogy mennyivel keményebben érintette a nőket a pandémia okozta bezártság, hogy mennyire a nőkre hárul a láthatatlan munka és az érzelmi házimunka. Ezek mind pártfüggetlen szervezetek.

De még az állami KSH is rendszeresen olyan jelentéseket publikál, amikből az derül ki, hogy Magyarországon bizony elég konzervatív értékrendet vallanak az emberek. Férfiak és nők egyaránt. Nem ismerem persze az összes kutatásukat, de egy 2002-es, egy 2009-es, egy 2014-es és egy 2018-as kutatás eredményeivel kapcsolatban azért eléggé képben vagyok, azok nagyjából mind ugyanazt hozták ki. És ezek a konzervatív értékrendek arról szólnak, hogy bizony az egész családnak, beleértve a nőt is, jobb, ha a nő otthon marad a gyerekekkel, mindenkinek jobb, ha a nő a családját a karrierje elé helyezi. Különösen a gyerek három éves kora előtt. Kérdés, hogy ha az egy-több gyerekével minimum három évet otthon marad, akkor utána hova tud visszamenni.

Ott van a Gender Equity Index, amiben szintén komoly lemaradást mutatunk az uniós átlaghoz képest. 

És hát persze ott a GGG-index is.

Ezek vannak az egyik oldalon és ezek mind-mind egy irányba mutatnak.

via GIPHY

A másik oldalon viszont ott van például az Axióma Kulturális Alapítvány által készített Hogyan lehet sikeres egy nő? című (igen, ebben beszélt Novák Katalin) és a Milyen férfira vágynak a nők? című kisfilm, mindkettő a hagyományos nemi szerepek, hagyományos nemi szerepelvárások fontosságáról szó. Aztán ott van az a tény is, hogy a hatalom megszüntette a gender-szakokat, no meg ott vannak magas rangú politikusok és mindenféle hírességek nőkkel kapcsolatos gondolatai is. Megalázó, kirekesztő, lealacsonyító, lenéző, súlyosan szexista gondolatai.

És végül ott van a Jobb Veled Alapítvány által elkészített Boldogságtérkép is, ami azt hozta ki, hogy a nők alapvetően boldogabbak, mint a férfiak. A kutatással kapcsolatos kritikáimat itt fogalmaztam meg.

Erre a vonalra tökéletesen fekszik a KINCS eredménye.

Nos, ezek is mind egy irányba mutatnak. Csak éppen az ellenkezőbe.

Fontos, hogy ezek mind nem pártfüggetlen szervezetek. S fontos, hogy a KINCS friss publikációja sem semlegesen indul. Hanem így: 

A KINCS Nők Lehetőségeit Vizsgáló Európai Uniós Rangsor kialakításának célja az volt, hogy az Európában megszokott, a nőket és a férfiakat sokszor egymással is szembeállító, gender szemléletű kimutatásokkal szemben olyan rangsort készítsen, amely kizárólag a nőket érintő, a nőket előnyös helyzetbe hozó lehetőségekre hívja fel a figyelmet.

De legyünk jóhiszeműek, tegyük fel, hogy így van, tegyük fel, hogy az EU tényleg szembeállítja a férfiakat és a nőket. De ha ez egy tudományos anyag, akkor nem illene odaírni hozzá egy forrást? S ha már itt tartunk, a KINCS publikációját nem tudjuk, ki írta. Egy név sincs az anyagban. Ami azért is furcsa, mert a KINCS többi kutatásánál mindezek az információk, ahogy az lenni szokás, a publikációk szerves része.

Node most jöjjenek az egyes tételek. Szépen sorban.

• A nők egészségügyi lehetőségei

A születéskor várható élettartam teljesen érvényes kritérium, de mi van az életminőséggel, különösen az idősek életminőségével? És mi van azzal, hogy mennyire csökken a várható élettartam az életkor előrehaladtával? És miért pont a HPV-oltást és a védőnői ellátást mérték? Merthogy erre nincs/sincs magyarázat az anyagban. Persze, fontos tételek ezek, a védőnői ellátás tényleg egyedülálló, sőt, elengedhetetlennek is tartom. Az már más kérdés, hogy - önhibájukon kívül - nem mindig tudják ellátni a feladatukat. Sok házi gyermekorvos nem veszi komolyan ezt a szakmát, sok anya nem engedik őket be, nem veszik figyelembe az ajánlásaikat.

De és mi van a menstruációs szegénységgel? Mi van az egyedülálló nők egészségügyi helyzetével? Mi van az alacsonyan képzett nők egészségével? Területekkel, amiket nem vizsgált a KINCS, területekkel, amiket vizsgál a WEF. Mi van a táplálkozási zavarokkal, testképzavarokkal, lelki egészséggel? Területekkel, amiket egyik sem vizsgál.

• A nők képzési lehetősége

Sok a diplomás nő Magyarországon. De hol helyezkednek el? Mikor ütik be a fejüket az üvegplafonba? Mi van a hátrányos helyzetű nők képzési lehetőségeivel? Mi van az akadémiai életben lévő nőkkel? Jutnak ők tanszékvezetői szint fölé? Milyen társadalmi tényezők hátráltatja őket abban, hogy haladjanak az egyetemi ranglétrán? Mi az egyetemi tanárok aránya? És a dékánok, rektorok aránya? Nem dékánhelyetteseké, rektorhelyetteseké! 

• A nők munkaerőpiaci lehetőségei

Itt egyből a négygyermekes anyák (nem családok) SZJA-mentességét emeli ki a KINCS-kutatás, mint a nők számára kivételes lehetőség, de mi van az első három gyerek esetében? Sőt, az első kettőében? A hazai tapasztalat inkább az, hogy  jövedelmi szegénység szempontjából az ötödik helyen vagyunk, ami egyébként elég jól hangzik, de azért érdemes lenne az eloszlást, szórást is megnézni. Én tényleg nem voltam jó statisztikából, de van itt még medián is, ami szintén informatív lenne, mint ahogy a szélső értékeket is érdemes lenne megmutatni egy olyan országban, ahol egyébként bő hárommillióan (!) élnek a létminimum környékén vagy alatta. Ja, igen, a KSH egy ideje ezt a kategóriát nem méri.

És mi van a foglalkoztatottsági rátában megfigyelhető hatalmas szakadékkel? Mi van a gyerekes és gyerektelen nők foglalkoztatottsága között megfigyelhető különbségekkel? Mi van a nők munkaerőpiaci kizsigerelésével? Mi van az alternatív munkavégzési lehetőségekkel? Mi van a nők STEM- (tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai) területekről való kiesésével? Mit kiesésével, bent sem voltak soha! 

Mi van a fizetésbeli különbséggel? Mi van azzal, hogy milyen gyorsan haladnak előre a nők a munkaerőpiaci ranglétrán? Mekkora hézagot üt a karrierjükbe a három éves gyes? Mi van a nők lakhatási szegénységével? Mi van az egyedülálló nők anyagi helyzetével? Mi van az érzelmi házimunkával és a láthatatlan munkával? Mi van az idős és vagy beteg rokonok gondozásával, ápolásával?        

• A szüléshez kapcsolódó lehetőségek

Az NLV szerint itt első helyen vagyunk, de megint. Kiragadott szempontok alapján, amik nem fedik le a teljes spektrumot. Közel sem. A szüléshez kapcsolódó lehetőségeket nem lehet a gyes-policy alapján bemutatni. De még ha ez alapján mutatja is be, akkor muszáj megemlíteni, hogy akkor a nők bizony kiesnek a munkaerőpiacról. Nem említi a gyed extrát, ami pedig középosztály felett igenis fontos intézkedés volt, igaz, alatta viszont sajnos üres ígéret. Nem foglalkozik a kórházi szülés viszontagságaival, a kötelező gátmetszéssel és egyéb, erőszakos, de sokszor indokolatlan szülészeti erőszakkal, a kiemelkedően magas császármetszési aránnyal, a hálapénzzel, az otthonszülés ellehetetlenítésével.

• Nők közéleti szerepvállalása

Finoman rejteget itt az NLV. Azt mondja, hogy sehol sem éri el a női képviselők parlamenti aránya az 50%-ot. Ez igaz, persze, de azt már nem mondja el, hogy ez az arány Magyarországon a közelében sincs a a minden másodiknak - mindössze 12,5 aprócska százalékról beszélünk. 174 férfi és 25 nő ül a Parlamentben. Ha jól számoltam. A magyar miniszterek aránya szánalmas, de összehasonlításban nem is annyira rossz, a 14 miniszterből 3 a nő, ez 21%. A 71 államtitkár esetében még ennél is jóval bénább a nők aránya, az államtitkárságok kevesebb, mint felében összesen nyolc darab női államtitkár van. Az 11 csöpp százalék. Ezekre a jelentés már persze nem tér ki. A helyettes államtitkárokat már nem számoltam meg. 

Izgalmas kérdés a női vezetők aránya is. Itt, az elemzés szerint hatodikok vagyunk, ami nem is rossz, csak éppen nem tudjuk, hogy ezek a vezetők milyen szintű vezetők. Középszintűek, vezetőhelyettesek, felsővezetők? Titkárságvezetők vagy igazgatók? Általános iskolák vezetői vagy IT-cég vezetői? Mind fontos pozíció, de ha az általános iskolák igazgatói inkább nők, a gimnáziumoké inkább férfiak, akkor azért ezzel bőven lenne mit foglalkozni. Miközben persze azt is látni kell, hogy ebben az esetben az arány a nők javára billenne, mivel jóval több az általános iskola, mint a gimnázium.

Hogy akkor most van kincs vagy nincs, azt mindenki döntse el magának, nekem mindenesetre kicsit olyan, mintha az alapján vonnék le következtetést a magyarok gazdagságára, hogy mennek-e a magyarok boltba. Ha mennek, akkor van pénzük, ha nem, akkor nincs. 

Hogy milyen boltba mennek, milyen gyakran, ott vásárolnak-e bármit is, ha vásárolnak, akkor mennyit és milyen minőségűt, az nem számít.

Merthogy azok a kérdések, amelyekkel az NLV foglalkozik, kiragadott kérdések. Az EUROSTAT, az ECDC, a MISSOC, az OECD és a többi hely, ahonnan az NLV az adatait vette, hatalmas adatbázisokkal dolgoznak. De hát a kutatás nem cherry picking, az egyes tényezők kiemelése nem lehet ennyire önkényes, mint ahogy az sem, hogy miért jár 0, miért 0,5 és miért 1 pont.

Arról nem is beszélve, hogy egyébként azok a kérdések, amelyekkel az NLV nem foglalkozik, de mások igen, azok nem a nemeket szembeállító kérdések.

De legyünk jóhiszeműek.

Vegyük észre, hogy a KINCS a kutatásban mindenhol lehetőségekről beszél. És hát a lehetőség tényleg ott van. Nincs törvény, ami kötelezővé tennék a gátmetszést. Ami tiltaná a bölcsődét. Ami tiltaná, hogy képviselőnek vagy igazgatónak menjen egy nő. A kérdés éppen ezért az kéne hogy legyen, hogy ezek a lehetőségek miért nem valósulhatnak meg?

De hát ez már gender-kérdés, amivel a gender-tudományoknak kéne foglalkozniuk, de ugye olyan szak már nincs.

Hát ha nincs, akkor pont ilyen kutatások várhatóak.

Tehát kedves nők! Értsétek meg, hogy jó nektek.

(A felhasznált kép szerkesztett kép, az eredeti innen van)