>

2022. május 16., hétfő

Boys don't cry

Ez itt egy agy.


Fogalmam sincs, hogy kié, de mondjuk azt, hogy egy fiúé.

Akinek az agya nem sok dologban különbözik egy lány agyától.

Erre az agyra és így a hozzá tartozó emberre is hatnak a dolgok. Stresszel, örül, haragszik, dühös, boldog, szerelmes, fáradt ő is.

Ő, aki egy fiú.

Neki is van lelke. Ő is sír, szomorú, ideges, boldog, meghatódik, szorong, fél.

Ő sem tud mindent megoldani, őt sem csak a praktikumok érdeklik. Ő is vágyik ölelésre, simogatásra.
Ő nem katona, hogy minden, ami testi fájdalom, katonadolog legyen. Ő is eshet kétségbe. Őt is érdekli a családja, nem csak a család fenntartása.

Csak hát van ez a borzasztó patriarchális társadalom, ami ennek épp az ellenkezőjét hiteti el vele. És mindenkivel, aki vele együtt él. A médiával, a rokonokkal, a barátokkal, az óvodatársakkal, az iskolatársakkal, az évfolyamtársakkal, a munkatársakkal, a főnökökkel.

Fiúkkal és lányokkal, férfiakkal és nőkkel.

És akkor ő, ez a fiú, mindezt elhiszi.

Elhiszi, hogy ő kemény, erős, határozott, céltudatos, uralkodó. Egy két lábon járó fallikus szimbólum.

És akkor már fogalma sem lesz arról, hogy hogyan és kinek és mikor beszéljen az érzéseiről, de nem is lesz rá senki sem kíváncsi.

Még ő maga sem.

Pedig érdemes lenne.

Mert a mostani fiúkból (és lányokból) még lehetnek olyan férfiak (és nők), akik már nem működtetni és fenntartani akarják a patriarchális rendszert, hanem egy egyenlő(bb) társadalomért küzdenek, mert tudják, hogy nekik ott jobb lesz.

Ma, a fiúgyermekek világnapján és máskor is.

Mindig is.

Szóval itt az ideje elkezdeni figyelni a fiúkra.

És a férfiakra.

Akkor is, ha nem beszélnek.

Ha mogorvák, ha mufurcok, ha maguk elé merednek, ha isznak, ha dagad a nyakukon az ütőér. Ha a telefonjukba merednek.

Mert ilyenkor belül beszélnek, beszélnének ám.

Szóval ne legyél süket. Akkor se, ha nő vagy, de akkor se, ha férfi.

Tök mindegy, mi vagy. Figyelj!
Tovább

2022. május 6., péntek

Szebbik nem - boys don't cry

Nézd, hogy rúg, biztos fiú, nézd, milyen kis nyugodt, biztos lány. De okos fiú, de cuki lány. De erős fiú, de édes lány. De ügyes fiú, de cukor lány. És ez így meg tovább: Levente vagány, Hanna csinos, Máté határozott, Zoé hisztis, Dominik magabiztos, Anna beképzelt, Bence kitartó, Léna törekvő. Ha Kincső valamit elront, akkor semmi baj, csinál majd valami egyszerűbbet, vagy kap segítséget, ha Medox hibázik, hát fusson neki megint, ha Teodor elesik és sír, katonadolog, ebcsontbeforr, mitrinyálsz, ha Zora elesik és sir, jajédeskémsemmibaj, gyereüljazölembe.
Mindennek ne lenne hatása?


De van.

Levente üt-rúg, dúl-fúl, csapkod, rágja a körmét, ha nem tetszik neki valami, Hanna sír, megsértődik, félrevonul. Leventére megharagszanak, mert nem tud viselkedni, Hannát megvigasztalják. Bence újra és újra próbálkozik, ha nem megy neki valami, nem kér és nem is fogad el segítséget, Léna feladja, eleve a könnyebbel kezdi, ha nem megy neki, segítséget kér. És kap is.

Medox ügyesebb lesz tesiben és a reál tárgyakban, Kincső a készségtárgyakban. Más reakciót fog kapni az iskolában ugyanarra a viselkedésre Teodor, mint Zora, legyen szó sikerről vagy kudarcról, közösségi jelenlétről vagy tantárgyi teljesítményről. Gyerünk Bence, sebaj, Anna! Biztos csak rossz napja van Máténak, majd legközebb jobban megy, Zoé olyan jó szívű, eszem a kis pofiját.

Máté aktív, Zoé passzív. Ellenkező esetben biztos buzi, biztos hülyekurva.

Ja, igen, mert főhőseink közben már kamaszok.

És hát tovább is kéne ám tanulni, pályát is kéne végre választani.

Eddigre már bőven tudják ők, hol a helyük: magasan, alacsonyan. Levente családfenntartó, Hanna anya. Nyugi kell neki. Nem kell a karrier. Ott úgyis meggebed. Foganjon csak meg a baba, maradjon csak otthon három évig. A két gyerek között meg ne is menjen vissza. Persze otthon is meggebed. Nyilván. A láthatatlan munkába és az érzelmi házimunkába. Levi is meggebed. A munkába és abba, hogy el kell fojtania az érzéseit. 45 éves korára már azt sem tudja, hogy érzett-e valaha bármit is a szívkörnyéki zsibbadáson és a túlsúlya miatti légszomjon kívül.

Egymáshoz és önmagukhoz már semmi közük.

Kinek jó ez?

(A neveket a 100 legnépszerűbb fiú- és lánynevek listájának legelejéről és legvégéről választottam)
Tovább

2022. április 5., kedd

A szebbik nem

Ez itt egy mosógép.
Ezt nem elég megvenni.

Ezt viszonylag gyakran be is kell kapcsolni.

Lehetőleg akkor, amikor van is benne ruha. Legalább színek, olykor még típus szerint is szétválogatva. 

És kell bele mosószer, öblítő.

Mosás után ki kell venni belőle a ruhákat.

Nem sokkal a mosás után, mert különben bebüdösödik.

És bár nem tartozik közvetlenül a mosáshoz, de a ruhákat nem elég kivenni, azokat ki is kell teregetni. 

És persze a ruhákat a teregetőről utána le kell venni, szét kell válogatni (vagy eleve szétválogatva leszedni), össze kell hajtogatni, majd szét kell osztani a családtagoknak. Rosszabb esetben el is kell pakolni.

És persze.

Ha elfogyott a mosószer vagy az öblítő, akkor venni kell újat.

Ezt fejben is kell tartani.

Néha benne marad a nadrágzsebben egy-egy papírzsepi, kocsikulcs. Azt előre érdemes átnézni, kivenni.

És ez még csak a mosás.

Mert épp a mosógépnél jutott eszembe fotózni.

De ott van még a vásárlás, a rendrakás, a vasalás, a mosogatás, a főzés, az uzsonnakészítés, a gyerekek (ha vannak) logisztikája, nevelése, altatása, vigasztalása, a velük való törődés, az ő bölcsődei, óvodai, iskolai ellátásuk, házi feladataikban segítés, kikérdezés, ilyenek. No meg persze a rokonokkal való kapcsolattartás, az idős és/vagy beteg rokonok ápolása, a mindig közelgő ünnepek (olyanok mindig vannak, most épp nyakunkon a húsvét, pészah, ramadán, kinek mi és persze születésnapok és egyéb évfordulók) előkészítése szervezése, lemenedzselése, ajándékok vásárlása is.

Miért írom ezt mind le?

Azért, mert ma van a láthatatlan munka világnapja.

És mert van még az érzelmi házimunka is, amit szintén végezni kell, ami szintén rohadt fárasztó, amit szintén zömmel a nők végeznek, és aminek még világnapja sincs, sőt még a hashtagjét is csak egy ember használta.

És ami a legszomorúbb.

Elég sok nőt láttam erről a világnapról posztolni. Elég sok, nők által működtetett és/vagy alapvetően nőknek szóló oldalt láttam erről posztolni.

De mikor posztolnak erről férfiak? Mikor posztolnak erről a férfiakat megszólító felületek?

Mikor kezdjük el végre mi is tényleg észrevenni ezeket a tárgyakat, ezeket a munkákat?

Hisz rohadtul ott vannak előttünk.

Ha máskor nem, hát a lockdown-ok hónapjai és hullámai alatt azért már igazán észrevehettük volna őket!
Tovább

2021. december 19., vasárnap

Az iskola és az ő őre

Hercegakarattyán, a Péntek utca 23. alatt található egy kétszintes, L-alakú betonépület, egy iskola, melyet 1973-ban, a korszellemnek megfelelően építettek. Szürkére, kockára. A homlokzatot 2007-ben teljesen, a belső tereket részben felújították. Az emeleti WC-ket és osztálytermeket kifestették, az ablakokat műanyagra cserélték, de a padlót borító PVC még az eredeti, és a közösségi helyiségek és a tornaterem felújítására sem jutott pénz. És hát 2007-sem ma volt. Tervben van, hogy 2022-ben, a választás előtt felújítják az udvart is, a beton repedéseiből kinőtt fű miatt nem nagyon lehet focizni az iskola területén, a városkában épült stadiont viszont a gyerekek nem használhatják. Pedig a pálya általában pang az ürességtől, a Hercegakarattyai focicsapat, a HFC ugyanis tavaly kiesett a megyei háromból is.

A Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnáziumban összesen bruttó 498 tanuló tanul, de valójában csak 436, mert a diákok 14%-a SNI-s, illetve HHH-s, akik így két főnek számítanak. A 34 fős tanári kar nehéz iskolának tartja a Mórát, a helyiek nem is nagyon szeretik, a Harry Potter alapján el is nevezték Mórdekárnak, hiszen ide kár járni. De mivel Hercegakarattyán nincs sok munkalehetőség, a gyárak és a legtöbb embert foglalkoztató bánya még '93-ban bezárt, ezért a családok közül csak kevesen engedhetik meg magunknak, hogy a szomszéd község sokkal jobb iskolájába járassák a gyereküket. 

Az iskola igazgatója innovatív és toleráns tanár, a tantestület elismeri és tiszteli, sokat is pályáznak, de csak kevésszer nyernek, így csak nagyon ritkán tudnak eszközöket venni, kirándulásokat szervezni, fejleszteni, státuszt bővíteni.

Pedig mindre nagy szükség lenne, utóbbira a leginkább, hiszen a törvény értelmében járó fél státusznyi iskolapszichológus nagyon kevés. Nagyon örült viszont a teljes tanári kar, hogy tavaly sikerült felvenni - szintén fél státuszban - egy pedagógiai asszisztenst, hatalmas segítség ő a nehéz osztályokban. Fontos szerepet tölt még be az iskola életében a kémiatanár, aki munkaidő-kedvezményért cserébe a gyermekvédelmi feladatokat is ellátja. Iskolaorvos heti egyszer van az iskolában, védőnő viszont két éve nem elérhető, az országos hiány ezt a térséget különösen érinti.

A Mórdekárban a romák becsült aránya 8% körül van, az iskolába jár még néhány afgán és szíriai származású gyerek, és bár az igazgató okos bérgazdálkodással elérte, hogy minden évben legyenek érzékenyítő tréningek, ez a tanárok egy részét nem különösebben hatotta meg, a tantestület nagyjából fele elfogadó és befogadó, az iskolát jellemző konfliktusokat sem származással, sem bőrszínnel, sem szocio-ökonómiai státusszal nem hozza összefüggésbe, a másik fele, ahogy az akarattyaiak is, annál inkább.

Egy dolog viszont tény. A Mórában tényleg mindennaposak a verekedések, a bullying, a verbális agresszió. Legtöbbször a gyerekek egymást bántják, de néha egy-egy tanár is kap, igaz, a legtöbbször véletlenül, amikor szét akarta választani a gyerekeket.

Feszültség tehát bőven van, az iskola polgárai (tanárok, tanulók, szülők) vegyes érzelmekkel várták a szeptember elsejét, amikor az iskola új iskolaőrt kapott, a korábban a csőregfalvai csirkefarm éjjeliőreként dolgozó, 165 centis, 82 kilós, 58 éves, egyedülálló Hajdu Tibort. Tiborral elégedettek voltak a farmon, a rókacsapdákat kikerülő rókákat mindig időben hatástalanította, ha pedig mégis elkapott egy-egy állatot a csapda, akkor még jóval azelőtt kivette belőle a tetemeket, mielőtt a dögevők rátaláltak volna. Lopás, betörés a munkaidejében sosem volt, Tibor mindig éber volt, és az éjszaka dolgozó kollégákkal is jól kijött. Az éjszakázást viszont egyre nehezebben bírta, örült is az álláshirdetésnek, a nappali munkavégzés mellett pedig még a magasabb fizetés is vonzotta, és bár gyerekekkel sosem dolgozott, ez nem volt probléma az állás megpályázásakor. A két hetes képzés során sokat tanult, figyelt, vizsgái jól sikerültek, örült, hogy olyan iskolába osztották, amely közel van lakóhelyéhez, az kevéssé foglalkoztatta, hogy milyen milyen is az az iskola. 

Az igazgató Tibor munkába állását követően tantestületi értekezletet tartott, ahol Tibor, kissé ugyan döcögve és zavartan, de elmondta, hogy mi lesz a feladata, aztán pedig igyekezett minden tudását bevetve válaszolni a tanárok rengeteg kérdésére. De hát újszerű volt neki a helyzet, nem volt hozzászokva ennyi beszédhez és ennyi emberhez, a fülledt tanáriban álldogálva azon vette észre magát, hogy újra és újra megigazítja a bilincset, a gumibotot és a gázspray-t tartó szolgálati övét, és olyan érzése volt, mintha levegővételkor valami szúrná a mellkasát. Akkor érzett utoljára ilyet, amikor még a farmon, egy sötét éjjel az őrszobájába bevilágított egy kamion reflektora. Tibor megijedt, zihált, de gyorsan, a protokoll szerint reagált, hívta a rendőrséget, de aztán kiderült, hogy csak megfeledkezett a dugóba került takarmányfuvarról, ami végül hajnali 2-kor futott be.

Szerencsére most sem volt baj, csak reggel már kapkodva rakta fel az egyenruhájára a 60 mm magas és a legszélesebb pontján 45 mm-es, pajzs alakú szolgálati jelvényét, ami így tényleg elég erősen karcolgatta a bőrét. Elengedte az övét, megigazított a pajzsot.

Most már nyugodtan lélegzett.

Közben folyamatosan záporoztak a kérdések, Tibor pedig hangsúlyozta azokat a frázisokat, amiket a képzésen is sokat hallott. Meg, ami eszébe jutott.

Együttműködve Tantestület munkatársaival.
Szolgálom és védem Tanulók és Tanárok fizikai és lelki épségét.
Heti 40.
Csak legvégső esetben.
Csak legvégső esetben.
Azt is csakis legvégsőben.
Pisztolyom nincs.
Intézkedem. Kényszerítek.
Törvény értelmében.
Képzésen úgy tanultam.
Csirkék, igen.
Főleg tarhonyával, de jobbszeretem a sertést. Oldalast. Fokhagymával, fehér kenyérrel.
Nincs feleségem.
Testi erő.
Milyen micsoda? Szájber mi? Bulling? Kapitányságon megérdeklődöm.
Motozással. Jelzőberendezés.
Ajtai Károly törzsőrmester úgy tanította, hogy három percen belül.

Ezt követően az igazgató elvitte Tibort a szobájába, megmutatta neki, hogyan működik a jelzőberendezés (a.k.a: majrégomb).

Amit Zsóka néni használt először, szeptember 7-én, a 3. óra felénél. 3/b, első emelet 104-es tanterem.

Tibor fut, rohan, a bot ütögeti a térdhajlatát, csörög a bilincs, lifeg a spray. Őrünk övébe kapaszkodva  fut tovább, liheg-szuszog, órájára néz, szintidőn belül van, francba, ez a 6/c, eltévedt volna?, na, megvan a terem, kivágja az ajtót, bent üvöltés és verekedés, Mi van, Zsóka, ne is mondja, látom, intézkedem, kényszerítek, gyere csak, te, csirkefogó, ne ellenkezz!, Zsóka kiabál, Tibor, nem ő volt, hanem a Zsombi, de Tibor nem hallja, ha hallaná, akkor sem tudná, ki az a Zsombi, keze lendül az övhöz, letépi a bilincset, közben pörgeti a fejében a két héttel korábban tanult büntethetőségi szabályokat, harmadik bé, akkor 9 éves, kurvakicsibazmeg, fasztcsináljak, Zsóka sírva üvölt, háthagyjaapicsába Tibor, hát bepisilt a Móni és a Zoli is, de Tibor nem enged, erősen fogja a kisfiú kezét, és miközben kirángatja a teremből, észre sem veszi, hogy a 120 centi magas, 23 kilós zokogó kisfiú homlokát a szolgálati pajzs alatti 22x10 mm-es aranyszínű téglalap alapon olvasható ötjegyű számba préseli.

Az eseménynek azonnal híre ment, meg is írta a megyei lap, a még mindig főszerkesztőt kereső Indexen kívül két nap múlva már a teljes sajtó lehozta a hírt. Ki így, ki úgy.

A kisfiú szülei tehetetlen dühöt éreztek ugyan, de a rendőrséghez nem tudtak fordulni, ugyanis a gyerek apja nemrég belekeveredett egy kocsmai verekedésbe, aminek az eljárása még tartott, Tibor tanyasi csirkéje pedig egészen kiváló volt, egész Hercegakarattya odavolt érte. 

A következő hét elején újabb értekezletet tartottak a Mórdekár tanárijában, addigra a kisfiú homlokán már csak a 9-es számot lehetett kiolvasni. Tibor, ujjait tördelve szabadkozott, ígérte, ilyen nem lesz többet, magában szentségelte a képzést, amiért erre nem készítette fel, titkon visszasírta a csirkefarmos éveket, de ott és akkor erre nem volt idő, tudta ezt Tibor is, most az egész tantestület előtt kellett bizonyítania, ő pedig jó tanuló, jó iskolaőr akart lenni. Megmutatta, hogy megtanulta a gyerekek nevein túl azt is, hogy melyikről mit kell tudni. Szilvi, 7/a, szegény, jó tanuló, körbenéz, hangját lehalkítja, a c-t suttogva ejti ki, az igány-ra már jut egy pici hangerő. Roli 8 éves, ravasz egy gyerek, szülei a boltban dolgoznak.

Az értekezlet végére megérkezett a megyei kapitányságról az Ajtai is, Tibor lehorgasztott fejjel hallgatta törzsőrmesterének pergő zsargonjait, aminek köszönhetően a tantestület végül zsörtölődve és duzzogva, de újra bizalmat szavazott Tibornak.
 
A majrégombok szeptember 7-e után viszont érintetlenek maradtak, konfliktus is kevesebb volt, hiszen ki merne ezek után bármit is tenni, de még ha lett is volna valami, mórdekáros legyen a talpán, aki majrégombot mer nyomni. Tibor unottan járkált a folyosón az órák alatt és között, azon vette észre magát, hogy megint az éjjeli csirkékre és a sok-sok filmre gondol, amit megnézett a műszakjai alatt.

November 13-án, a 4. óra alatt viszont Tibor füstöt érzett a földszinti WC-ből. A dohányzás az iskola épületében és annak 5 méteres körzetében tilos, a tiltott cselekedetért fegyelmi eljárás indítható, a tiltott cselekedet beszüntetése, itt kicsit elakadt Tibor, de aztán eszébe jutott, igen, az iskolaőr feladata.

Elindult a szag irányába, de aztán megállt. Körbenézett. Sehol senki. A szag erősebb. Tett egy bizonytalan lépést, majd megint megállt. Nyelt egy nagyot. Hirtelen megfordult, majd határozott és öles lépésekkel az igazgatóiba ment. Joli, az iskola legcukibb takarítója a hangszigetelt ajtón keresztül kiszüremlő zkedje bor sko őr rvaél hangokból arra tippelt, hogy az igazgató azt üvöltötte, hogy Intézkedjen, Tibor, hát maga az iskolaőr, a kurvaéletbe!, de az is lehet, hogy azt mondta, hogy Nehogy intézkedjen, Tibor, az iskolában még egy ilyen malőr, a kurvaéletbe, nem fordulhat elő.   

Akárhogy is, Tibor kiszaladt az igazgatóiból, futott a még mindig erős szag irányába, utána nem sokkal az igazgató és mitagadás, Joli is kíváncsi lett, takarítóeszközeit hátrahagyva futott hát is.

Utóbbi két szereplő viszont nem jutott be a WC-be.

Az ajtó beragadt.

Az igazgató dörömbölt és üvöltött, Joli jajveszékelt.

Közben kicsengettek, és szép lassan az egész iskola odasereglett a földszinti lányvécé elé. Bentről kiabálás, vécélehúzás és mindenféle csapkodás hallatszott ki.

Amikor váratlanul mégis sikerült bejutni a húgy- izzadtság- és cigarettaszagú, meglehetősen viseltes helyiségbe, a Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnázium tanárai és diákjai egy abszurd és groteszk, kimerevedett pillanatra három tanulót és egy vörös fejű iskolaőrt láttak az egyik nyitott ajtójú WC-fülkénél: a nyolcadik bés Timit és Jázmint, amint a WC-csésze előtt térdelő Tibor szolgálati egyenruhájának ingét rángatják, és a még mindig WC-n ülő, meztelen ölét rövidke blúzával takargatni próbáló, reszkető, zokogó Beát.

Utólag sem az igazgatónak, sem az iskola pszichológusának, de még a megyei őrsön dolgozó rendőröknek sem sikerült pontosan összerakni, hogy mi történhetett a földszinti illemhelyiségben. Tibor szexuális provokációt, csapdát, szabályokat, paragrafusokat, intézkedést és kényszerítést és a képzés hiányosságait emlegette, a lányok ezzel szemben erőszakot, megaláztatást, a korábbi blama miatti perverz alkut üvöltötték és azt, hogy ők még csak gyerekek.

Tibort leváltották, visszament a farmra.

Az új iskolaőr, a korábban a Balcói Javítóintézetben dolgozó, kisportolt testalkatú, 179 centi magas, 75 kilós, 47 éves Fejes Anikó ilyen hibákat már nem követett el.


A gyerekek rettegtek tőle. Határozott volt és kemény, sosem üvöltött vagy kiabált, viszont a szavakat úgy ejtette ki a száján, mint egy gonosz, kimért kígyó. Sziszegve, kegyetlenül, kíméletlenül. Mindenkit a vezetéknevén szólított, még az elsősöket is.

Viselkedésed, Kasssssssssszás, megengedhetetlen.
Te döntessssssssssssz, cselekedetedet vagy bessssszünteted, vagy jön a spray.
Nem válaszolsssssssssz?
Sprayt vagy életet?

A Mórdekár az Anikó-rezsimben jobb iskola lett.
Legalábbis magatartás szempontból.
Legalábbis az iskola területén és annak öt méteres körzetében.
Legalábbis egy ideig.

Történtek ugyanakkor negatív dolgok is.

A homlokos kisfiú például az eset óta minden éjjel bepisil, a gyerekek szorongva járnak iskolába, az alsósoknak sokszor rémálmuk van, de némelyik felsős sem mer kimenni WC-re, az iskola tanulmányi átlaga két hónap alatt 3,6-ról 3,1-re romlott, a tanulók nem nagyon állnak szóba egymással, kimért és hideg csend ült az iskola falai között, Danibát pedig, a mindenki által körberajongott történelemtanárt és napközist kitiltotta a tankerület vezetője az iskola területéről, mert töriórán Anikóval demonstráltatta a hatodikosoknak az inkvizíciót, a nyolcadikosoknak pedig SS-Unterscharführer, Otto Herzog hanghordozását.

- Anikó, jöjjön csak be!
- Intéssssssssssssszkedjek?
- Köszönöm, ennyi volt.
- Szolgálatára, mondta Anikó, majd összevágta bakancsát, hátrafordult és kiment.

Csak amikor becsukta az ajtót, esett le neki, hogy gúny tárgya lett.

Danibá másnap a Fém Megyei Rendőr-főkapitányságon kezdte a munkanapját, majd a tankerület-vezetőnél folytatta, most a szomszédos faluba vezető 7123-as mellékút északi felén tisztítja az árkot. Közmunkában.

Hercegakarattya eközben erőszakos és nyomasztó városka lett.

A köztereken gyerekek dohányoznak, a netes zaklatás soha nem látott mértéket ölt, az iskola öt méteres körzetén kívül rendszeresen kiborított kukákat, megrongált tárgyakat és összegraffitizett fákat látni, sok szülő pedig arról számol be, hogy gyerekük megváltozott, magába fordult, megközelíthetetlen, többüket el is vittek a Mórából, néhány család elköltözött.

És igaz, hogy a Mórdekár jobb iskola lett, de osztódni még Anikó sem tudott, így az osztálykirándulások, iskolai táborok, nyári programok mindegyikén bizony még ő sem tudott ott lenni, hogy őrizze az őrizendőt, így ezeken a programokon rendre elszabadult a pokol. Olyannyira, hogy a második félévtől az iskola igazgatója nem engedélyezett semmilyen iskolán kívüli programot sem.

Danibá jelentkezett ugyan iskolaőrnek, de pályázatát elutasították, az igazgató keze pedig meg volt kötve, tanárnak sem vehette vissza.

A Mórdekár nyár végére borzasztó és elviselhetetlen iskola lett.

Az iskola tanulói a 2021/22-es tanévben változást akartak, ezért nyáron lázadást terveztek.
Mindenki benne volt.
A szülők is.

2021. szeptember 29-én, a negyedik órában összehangolt, előre kigondolt és kidolgozott koreográfia szerint minden osztály verekedést színlelt, hogy a tanároknak egyszerre kelljen megnyomnia a majrégombot. A verekedéseket begyakorolták, YouTube-ról műütéseket és művédekezéseket tanultak meg, imitálták a sírást, üvöltést, esést, rúgást.

Anikó azt sem tudta, melyik osztályba menjen, futott a 6/a-ba, de akkor megszólalt a 4/b és a 8/a, majd sorban, egymással átfedésben, ahogy megbeszélték, az összes többi osztály is. Közben a könyvtárban könyvek estek le a polcokról, az ebédlőben székek röpködtek. Anikó futott, sziszegett, kapkodott, a falat ütögette gumibotjával, vaktában spray-zett, bilincsével hadonászott. A paragrafusok és a sziszegés csődöt mondott.

A Fém Megyei Rendőr-főkapitányság egészen pontosan 52 perccel később szirénázó autóival, teljes menetfelszerelésben és legénységgel megérkezett a 8421 Hercegakarattya, Péntek utca 23. alatti Móra Dániel Általános Iskola és Szakgimnázium, vagy ahogy a környéken mindenki hívja, a Mórdekár 1973-ban épült épülete elé.

Joli, az iskola takarítónője, előre egyeztetett módon mindent rögzített a telefonjával, a felvételeket Danibá és az igazgató segítségével 30-én elküldte a TASZ-nak, a Helsinki Bizottságnak, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványnak, az UNICEF Magyarországnak és a régi Index teljes szerkesztőségével megalapított, közösségi finanszírozással működtetett, teljesen független új hírportálnak, a Kontrollnak.

2021 októberében az online és offline sajtó is arról cikkez - ki így, ki úgy -, hogy lehet, hogy a kormányzat megszünteti az iskolaőrség intézményét, cserébe bővítik az iskolapszichológusok, pedagógiai asszisztensek, szociális munkások mennyiségét, státuszát, országosan iskolai közösségépítő programok fejlesztésébe kezdenek, a konfliktusokat resztoratív technikákkal oldják meg.


(Az első kép Roald Dahl Matilda című könyvéből való, az illusztráció Quentin Blake munkája. Köszönöm Baktay Anna-Rékának, hogy elküldte. A második kép innen származik. A szövegben szereplő összes név kitalált, a fantázia szülötte. Kivéve Herzog Unterscharfüher. Ő tényleg létezett. A pajzs méretei a rendeletnek megfelelőek.)
Tovább

2021. október 8., péntek

Norvég jóllét

2021. október 7-én a Norvég Királyság Nagykövetségen voltam az Egyenlítő Alapítvány jóvoltából, ettünk-ittunk-jótmulattunk, aztán volt mindenféle skandináv fontosságokkal beszélgetés, majd pedig részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésen, amin Balázsy Pannával, Csisztu Zsuzsával és Vincze Ottóval beszélgettünk családról és emancipációról.

Előtte azonban Trine Skymoen nagykövet asszony tartott egy beszéded, amit az ő, illetőleg a kulturális és kereskedelmi ügyek programfelelőse, Petke Emese jóvoltából osztok itt meg.

A beszéd angolul hangzott el, ez itt a kiváló és meglepően jó deepL fordítóprogram segítségével elkészített fordítás, de lent, kisebb betűkkel ott lesz az eredeti szöveg is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem önöket az otthonomban a Nordic Gender Talks sorozat második rendezvényén, amely a családról és a karrierről szól.

Különösen örülök, hogy ma ennyi férfit, ennyi apát köszönthetek, mert szükségünk van önökre, amikor olyan témákról beszélgetünk, amelyek mindannyiunkat érintenek.

Néhányan önök közül talán elég idősek ahhoz, hogy emlékezzenek azokra az időkre, amikor azt mondták, hogy "a nőknek tudniuk kell, hol a helyük".

Nos, valóban igen - a nőknek tudniuk kell a helyüket. Mert egy nő helye a laboratóriumban, a vállalkozói szférában, a vezetői székben, a vezetésben van.

Egy nő helye, egy anya helye mindenhol ott van. És ugyanez vonatkozik a férfiakra és az apákra is.

Mindkét szülőnek egyenlő esélyekkel és választási lehetőségekkel kell rendelkeznie. Dolgozni, karriert építeni és gondoskodni a családról. Ez a gyerekeknek is jót tesz, és mindenki nyer.

A skandináv országok nagyvonalú jóléti államunkról és rugalmas ellátórendszerünkről ismertek. 1993-ban Norvégia volt az első ország, amely bevezette az apák kvótáját a szülői szabadságban. Most mind az anya, mind az apa 15 hetet tölthet kizárólagosan a gyermekkel. A szülői szabadság harmadik része egy közös időszak, amelyet tetszés szerint meg lehet osztani.

Az apák 71%-a él már az apasági szabadság kvótájával.

Ez a juttatás, kiegészítve a megfizethető óvodával és a jó iskola utáni programokkal lehetővé teszi mindkét szülő számára, hogy megtartsa karrierjét és részt vegyen a család mindennapi életében.

Nem mondom, hogy ez könnyű. De a norvég tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormányok sokféleképpen tudnak hatékony intézkedéseket és jogi védelmet biztosítani a szülők kiegyensúlyozott családi életének elősegítésére.

Ami nemcsak a családnak, hanem a társadalomnak is jó, mert a modern, versenyképes gazdaságnak szüksége van a legjobb fejekre és kezekre, nemtől függetlenül.

Sokan azt gondolják, hogy Norvégia azért gazdag, mert szerencsénk volt az olajhoz és a gázhoz, de valójában a női munkaerő által megtermelt vagyon nagyobb, mint az olajiparé.

Mostantól várom, hogy tanulhassak az önök tapasztalataiból és szakértelméből.

De mielőtt befejezném, hadd térjek vissza az apákhoz, és hadd osszam meg önökkel egy személyes példát az állami szektorból.

A Külügyminisztériumunkban hagyomány volt, hogy a karrierépítéshez hosszú órákat kellett dolgozni. A végső cél az volt, hogy bekerüljünk abba a csoportba, amelyik a miniszterrel együtt nézi az esti híradót az irodájában.

Ez természetesen sok nőt kizárt. Aztán jött egy új miniszter. Azt mondta: "Szívesen látlak benneteket az irodámban a híreket nézni, de én nem leszek ott, mert otthon leszek a családommal".

Micsoda erőteljes jelzés a minisztériumban dolgozó férfiaknak és nőknek.

És a miniszter, aki a család és a karrier között egyensúlyozott? Néhány nap múlva ő lesz Norvégia új miniszterelnöke.

Köszönöm a figyelmüket.

És akkor most mindez eredetiben, angolul.



Dear ladies and gentlemen,

It is a great pleasure to welcome you to my home for this second event of the Nordic Gender Talks Series about Family and Career.

I am especially happy to greet so many men, so many fathers, today, because we need you when we are talking about topics that apply to all of us.

Some of you might be old enough to remember the days when it was said that “women should know their place”.

Well, indeed yes – women should know their place. Because a woman’s place is in the lab, in entrepreneurship, in the driver’s seat, in leadership.

A woman’s place, a mother’s place is everywhere. And the same goes for men and fathers. Both parents should have equal opportunities and possibilities to choose. To work, build a career and take care of the family. It is good for the children as well and everyone wins.

The Nordic countries are known for our generous welfare state and flexible benefits system. In 1993 Norway became the first ever country to introduce a father’s quota in the parental leave. Now both the mother and the father have their exclusive 15 weeks with the child. A third part of the parental leave is a joint period that can be shared as desired.

71 percent of the fathers now make use of the paternity leave quota.

This benefit, complemented with an affordable kindergarden and good after-school programmes enable both parents to keep their careers and take part in the daily life of the family.

I am not saying that this is easy. But the Norwegian experience is that there are many ways that governments can provide effective measures and legal protection to help parents have a balanced family life.

Which is good not only for the family but also for the society because a modern, competitive economy needs the best heads and hands, regardless of gender.

Many think that Norway is rich because we were lucky to find oil and gas, but in fact the wealth generated by the female workforce is greater than that of the oil industry.

I now look forward to learning from your experience and expertise.

But before I conclude, let me go back to the fathers and share with you a personal example from the state sector.

In our Ministry of Foreign Affairs it was a tradition that you had to work long hours to build a career. The ultimate goal was to be part of the group that would watch the Evening News together with the Minister in his office.

This excluded many women of course. Then came a new Minister. He said “You are welcome to watch the news in my office, but I will not be there, because I will be at home with my family”.

What a powerful signal to the men and the women in the Ministry.

And the Minister who was balancing family and career? In a few days he will be the new Prime Minister of Norway.

Thank you for your attention.

Tovább

2021. szeptember 11., szombat

Bullying - reflexió

Szeretnék a vajai ügy kapcsán egy kicsit a bullyingról írni.

A bullying a rendszer hibája. A rendszeré, amibe eleve kódolva vannak hibák. Nem foglalkozunk elsődleges prevencióval, közösségépítéssel. Nincs rá pénz, idő, energia. De legfőképp igény nincs rá. Nincs egységes, transzparens, az iskolák igényeire illesztett protokoll azzal kapcsolatban, hogy kihez, mikor és hogyan kell fordulni, ha baj van. A tanárok nem bullying-proofak, az alapképzésben nincs rendesen benne, a már dolgozó tanárok pedig sokszor nem mernek szólni, mert az róluk, esetleges alkalmatlanságukról árulkodik. Pedig ez nem így van.

De a bullyingot nem lehet úgy megelőzni, hogy rászólunk valakire, hogy te, ne legyél már agresszív, mert elzavarlak az igazgatóhoz.

A bullyingot intézményi szemléletváltással, resztoratív technikák alkalmazásával lehet megállítani. De ez egy technika, ami idő, amihez képzés kell, amihez társadalmi érzékenység kell. Iskolapszichológus őrült kevés van, 500 főig fél állás, az heti 11 kontaktóra. 499 gyerekre, a családjukra és a teljes tantestületre heti 11 kontaktóra.

Az semmi.

Sokan 3-4-5 iskola között ingáznak. Az iskolapszichológus a tantestület része, amivel megszűnt korábbi függetlensége, így egy nehéz és komplex esetben (márpedig a bullying az) nem tudja, vagy legalábbis nehezebben tudja a diák érdekeit képviselni. A bullyingban nemcsak áldozat és elkövető van, hanem szemlélődők is.

Nincs egy felelős.

A közösség együtt felelős. A szűkebb és a tágabb közösség egyaránt. Épp ezért nem konkrét bűnösöket kell keresni, hanem a gyászolás mellett helyre kell állítani a kapcsolatokat. A bűnösök megkeresése a rendőrség feladata. Az áldozat nem tehet arról, hogy áldozat, nem lesz minden csendes gyerek áldozat, nem minden áldozat lesz öngyilkos (hálistennek), és nem is minden agresszív gyerek bullyingol. És minden tulajdonság a közösségben nyer értelmezést.

Minden közösségben csak azt lehet megtenni, amit a közösség megenged.

A vajai iskolának, a gyászoló családnak, az osztálynak segítség, támogatás, megértés kell most. Rengeteg. Reméljük, az iskola elhívja a Békés Iskolák programot.
Tovább

2021. március 13., szombat

Kincs, ami nincs

Nagy dolog történt a napokban. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Nők Lehetőségei - Rangsor az Európai Unióban címmel publikálta kutatási eredményeit. Merthogy elkészítette a Nők Lehetőségei Rangsor az Európai Unióban KINCS Nők Lehetőségeit Vizsgáló Indexét, azzal pedig jól megmérte, hogy milyen is kis hazánkban nőnek lenni.

Én nem vagyok nő, tehát nem tudhatom, iszom is a kutatás minden szavát. És mivel még Chaka Khan vagy Withney Houston sem minden nő, ezért aztán szerintem a nők is igyák ennek a kutatásnak minden szavát.

Merthogy az jött ki, hogy Magyarországon a nők
  • a munkaerőpiacon,
  • az oktatásban, képzésben,
  • az egészségügy területén,
  • a szüléshez kötődően és 
  • a közéleti befolyás területén
nagyon jó helyet foglalnak el.
Nagyon. Jót.

Olyannyira, hogy a 27 uniós tagállamra és az Egyesült Királyságra kiterjedő kutatás a második (2.) helyre pozicionálta Magyarországot Finnországgal holtversenyben. Felettünk már csak Svédország pöffeszkedik, alattunk pedig Bulgária és Franciaország kullog. Szintén holtversenyben.

Van egy másik tér-idő-kontinuum is, amiben viszont egész más eredmények jöttek ki.

Egy, a világ 153 országára kiterjedő kutatás Magyarországon a 105. helyre pozicionálta az alábbi területeken elért eredményeket figyelembe véve:
  • gazdasági részvétel és lehetőség
  • iskolai végzettség
  • egészség és túlélés
  • politikai részvétel
Sajnos ha ugyanazokat az országokat vesszük figyelembe, mint amiket a KINCS is figyelt, akkor az jön ki, hogy nincs Magyarország mögött európai ország. Európában legközelebb hozzánk a 90. és 91. helyet elfoglaló Málta és Ciprus van, a V4-ek fényévekre: Csehország (Csehia?) a 78., Szlovákia a 63., Lengyelország a 40. 

De akkor, ha első ránézésre a két kutatás hasonló dolgokat vizsgált, s ha mindkét kutatásban szerepelnek ugyanazok az országok, akkor hogy jöhetett ki ennyire más eredmény?

Kezdjük néhány ténnyel.

A KINCS-et a magyar Kormány hozta létre 2018-ban, a World Economic Forum egy nemzetközi, független, nem-kormányzati szervezet, ami 1971 óta létezik. a KINCS 2021-ben publikálta először a Nők Lehetőségeit Vizsgáló Indexét (NLV), a WEF 2006 óta méri a Global Gender Gap Indexet (GGG). 

Az NLV 27 országot vizsgál, a GGG 153-at. A KINCS elsősorban azzal foglalkozik, "Magyarországon világra jöjjenek a kívánt és tervezett gyermekek, a népesedési problémáink megoldására megtaláljuk a legmegfelelőbb és leghatékonyabb válaszokat, valamint elérjük azt, hogy az országot megtartó családok még inkább megerősödjenek, sokasodjanak és bővüljenek", a WEF pedig azt mondja magáról nagyjából, hogy az üzleti, politikai, tudományos és a társadalom egyéb vezetőivel együtt azon dolgoznak, hogy a világ egy jobb hely legyen.

Mindkét szervezet elég sok kutatást végez, a KINCS kormányzati intézkedések hatásait vizsgálja elsősorban, a WEF kutatásai a gazdasággal foglalkoznak, és hát nyilván a WEF jóval több kutatásnál jár, de ez nem nagy kunszt, hiszen jóval idősebb szervezetről van szó.

De akármennyire is különböznek ők ketten egymástól, a fiatalabb szervezet most mégis elkezdte azt kutatni, amit az idősebb is szokott. Teszi ezt talán nem véletlenül.

Muszáj volt ugyanis valami biztatót mondani a nők hazai helyzetéről, mert.

Mert a 2018-ban Nőügyek 2018 címmel megjelent hazai, reprezentatív kutatás a Friedrich-Ebert-Stiftung jóvoltából arra mutatott rá, hogy nagyon nehéz Magyarországon nőnek lenni. Erről egyébként itt és itt írtam, itt pedig beszéltem.

Mert az idén alapítvánnyá szerveződött Nem tehetsz róla, tehetsz ellenePető Andrea, a Másállapot a szülészetben vagy éppen a WMN - hogy csak néhány dolgot említsek - rendszeresen posztol, publikál arról, hogy milyen is Magyarországon nőnek lenni, hogy hány módja van a nők hátrányos megkülönböztetésének, megalázásának, hogy milyen gyakran esnek nők kapcsolati vagy családon belüli erőszak áldozatául, hogy hány nőt öl meg élettársuk, hogy hány nőt abuzálnak szexuálisan, hogy milyen mondatokkal és tettekkel alázzák a szülő nőket, hogy mennyivel keményebben érintette a nőket a pandémia okozta bezártság, hogy mennyire a nőkre hárul a láthatatlan munka és az érzelmi házimunka. Ezek mind pártfüggetlen szervezetek.

De még az állami KSH is rendszeresen olyan jelentéseket publikál, amikből az derül ki, hogy Magyarországon bizony elég konzervatív értékrendet vallanak az emberek. Férfiak és nők egyaránt. Nem ismerem persze az összes kutatásukat, de egy 2002-es, egy 2009-es, egy 2014-es és egy 2018-as kutatás eredményeivel kapcsolatban azért eléggé képben vagyok, azok nagyjából mind ugyanazt hozták ki. És ezek a konzervatív értékrendek arról szólnak, hogy bizony az egész családnak, beleértve a nőt is, jobb, ha a nő otthon marad a gyerekekkel, mindenkinek jobb, ha a nő a családját a karrierje elé helyezi. Különösen a gyerek három éves kora előtt. Kérdés, hogy ha az egy-több gyerekével minimum három évet otthon marad, akkor utána hova tud visszamenni.

Ott van a Gender Equity Index, amiben szintén komoly lemaradást mutatunk az uniós átlaghoz képest. 

És hát persze ott a GGG-index is.

Ezek vannak az egyik oldalon és ezek mind-mind egy irányba mutatnak.

A másik oldalon viszont ott van például az Axióma Kulturális Alapítvány által készített Hogyan lehet sikeres egy nő? című (igen, ebben beszélt Novák Katalin) és a Milyen férfira vágynak a nők? című kisfilm, mindkettő a hagyományos nemi szerepek, hagyományos nemi szerepelvárások fontosságáról szó. Aztán ott van az a tény is, hogy a hatalom megszüntette a gender-szakokat, no meg ott vannak magas rangú politikusok és mindenféle hírességek nőkkel kapcsolatos gondolatai is. Megalázó, kirekesztő, lealacsonyító, lenéző, súlyosan szexista gondolatai.

És végül ott van a Jobb Veled Alapítvány által elkészített Boldogságtérkép is, ami azt hozta ki, hogy a nők alapvetően boldogabbak, mint a férfiak. A kutatással kapcsolatos kritikáimat itt fogalmaztam meg.

Erre a vonalra tökéletesen fekszik a KINCS eredménye.

Nos, ezek is mind egy irányba mutatnak. Csak éppen az ellenkezőbe.

Fontos, hogy ezek mind nem pártfüggetlen szervezetek. S fontos, hogy a KINCS friss publikációja sem semlegesen indul. Hanem így: 

A KINCS Nők Lehetőségeit Vizsgáló Európai Uniós Rangsor kialakításának célja az volt, hogy az Európában megszokott, a nőket és a férfiakat sokszor egymással is szembeállító, gender szemléletű kimutatásokkal szemben olyan rangsort készítsen, amely kizárólag a nőket érintő, a nőket előnyös helyzetbe hozó lehetőségekre hívja fel a figyelmet.

De legyünk jóhiszeműek, tegyük fel, hogy így van, tegyük fel, hogy az EU tényleg szembeállítja a férfiakat és a nőket. De ha ez egy tudományos anyag, akkor nem illene odaírni hozzá egy forrást? S ha már itt tartunk, a KINCS publikációját nem tudjuk, ki írta. Egy név sincs az anyagban. Ami azért is furcsa, mert a KINCS többi kutatásánál mindezek az információk, ahogy az lenni szokás, a publikációk szerves része.

Node most jöjjenek az egyes tételek. Szépen sorban.

  • A nők egészségügyi lehetőségei
A születéskor várható élettartam teljesen érvényes kritérium, de mi van az életminőséggel, különösen az idősek életminőségével? És mi van azzal, hogy mennyire csökken a várható élettartam az életkor előrehaladtával? És miért pont a HPV-oltást és a védőnői ellátást mérték? Merthogy erre nincs/sincs magyarázat az anyagban. Persze, fontos tételek ezek, a védőnői ellátás tényleg egyedülálló, sőt, elengedhetetlennek is tartom. Az már más kérdés, hogy - önhibájukon kívül - nem mindig tudják ellátni a feladatukat. Sok házi gyermekorvos nem veszi komolyan ezt a szakmát, sok anya nem engedik őket be, nem veszik figyelembe az ajánlásaikat.

De és mi van a menstruációs szegénységgel? Mi van az egyedülálló nők egészségügyi helyzetével? Mi van az alacsonyan képzett nők egészségével? Területekkel, amiket nem vizsgált a KINCS, területekkel, amiket vizsgál a WEF. Mi van a táplálkozási zavarokkal, testképzavarokkal, lelki egészséggel? Területekkel, amiket egyik sem vizsgál.

  • A nők képzési lehetősége
Sok a diplomás nő Magyarországon. De hol helyezkednek el? Mikor ütik be a fejüket az üvegplafonba? Mi van a hátrányos helyzetű nők képzési lehetőségeivel? Mi van az akadémiai életben lévő nőkkel? Jutnak ők tanszékvezetői szint fölé? Milyen társadalmi tényezők hátráltatja őket abban, hogy haladjanak az egyetemi ranglétrán? Mi az egyetemi tanárok aránya? És a dékánok, rektorok aránya? Nem dékánhelyetteseké, rektorhelyetteseké! 

  • A nők munkaerőpiaci lehetőségei
Itt egyből a négygyermekes anyák (nem családok) SZJA-mentességét emeli ki a KINCS-kutatás, mint a nők számára kivételes lehetőség, de mi van az első három gyerek esetében? Sőt, az első kettőében? A hazai tapasztalat inkább az, hogy  jövedelmi szegénység szempontjából az ötödik helyen vagyunk, ami egyébként elég jól hangzik, de azért érdemes lenne az eloszlást, szórást is megnézni. Én tényleg nem voltam jó statisztikából, de van itt még medián is, ami szintén informatív lenne, mint ahogy a szélső értékeket is érdemes lenne megmutatni egy olyan országban, ahol egyébként bő hárommillióan (!) élnek a létminimum környékén vagy alatta. Ja, igen, a KSH egy ideje ezt a kategóriát nem méri.

És mi van a foglalkoztatottsági rátában megfigyelhető hatalmas szakadékkel? Mi van a gyerekes és gyerektelen nők foglalkoztatottsága között megfigyelhető különbségekkel? Mi van a nők munkaerőpiaci kizsigerelésével? Mi van az alternatív munkavégzési lehetőségekkel? Mi van a nők STEM- (tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai) területekről való kiesésével? Mit kiesésével, bent sem voltak soha! 

Mi van a fizetésbeli különbséggel? Mi van azzal, hogy milyen gyorsan haladnak előre a nők a munkaerőpiaci ranglétrán? Mekkora hézagot üt a karrierjükbe a három éves gyes? Mi van a nők lakhatási szegénységével? Mi van az egyedülálló nők anyagi helyzetével? Mi van az érzelmi házimunkával és a láthatatlan munkával? Mi van az idős és vagy beteg rokonok gondozásával, ápolásával?        

  • A szüléshez kapcsolódó lehetőségek
Az NLV szerint itt első helyen vagyunk, de megint. Kiragadott szempontok alapján, amik nem fedik le a teljes spektrumot. Közel sem. A szüléshez kapcsolódó lehetőségeket nem lehet a gyes-policy alapján bemutatni. De még ha ez alapján mutatja is be, akkor muszáj megemlíteni, hogy akkor a nők bizony kiesnek a munkaerőpiacról. Nem említi a gyed extrát, ami pedig középosztály felett igenis fontos intézkedés volt, igaz, alatta viszont sajnos üres ígéret. Nem foglalkozik a kórházi szülés viszontagságaival, a kötelező gátmetszéssel és egyéb, erőszakos, de sokszor indokolatlan szülészeti erőszakkal, a kiemelkedően magas császármetszési aránnyal, a hálapénzzel, az otthonszülés ellehetetlenítésével.

  • Nők közéleti szerepvállalása
Finoman rejteget itt az NLV. Azt mondja, hogy sehol sem éri el a női képviselők parlamenti aránya az 50%-ot. Ez igaz, persze, de azt már nem mondja el, hogy ez az arány Magyarországon a közelében sincs a a minden másodiknak - mindössze 12,5 aprócska százalékról beszélünk. 174 férfi és 25 nő ül a Parlamentben. Ha jól számoltam. A magyar miniszterek aránya szánalmas, de összehasonlításban nem is annyira rossz, a 14 miniszterből 3 a nő, ez 21%. A 71 államtitkár esetében még ennél is jóval bénább a nők aránya, az államtitkárságok kevesebb, mint felében összesen nyolc darab női államtitkár van. Az 11 csöpp százalék. Ezekre a jelentés már persze nem tér ki. A helyettes államtitkárokat már nem számoltam meg. 

Izgalmas kérdés a női vezetők aránya is. Itt, az elemzés szerint hatodikok vagyunk, ami nem is rossz, csak éppen nem tudjuk, hogy ezek a vezetők milyen szintű vezetők. Középszintűek, vezetőhelyettesek, felsővezetők? Titkárságvezetők vagy igazgatók? Általános iskolák vezetői vagy IT-cég vezetői? Mind fontos pozíció, de ha az általános iskolák igazgatói inkább nők, a gimnáziumoké inkább férfiak, akkor azért ezzel bőven lenne mit foglalkozni. Miközben persze azt is látni kell, hogy ebben az esetben az arány a nők javára billenne, mivel jóval több az általános iskola, mint a gimnázium.



Hogy akkor most van kincs vagy nincs, azt mindenki döntse el magának, nekem mindenesetre kicsit olyan, mintha az alapján vonnék le következtetést a magyarok gazdagságára, hogy mennek-e a magyarok boltba. Ha mennek, akkor van pénzük, ha nem, akkor nincs. 

Hogy milyen boltba mennek, milyen gyakran, ott vásárolnak-e bármit is, ha vásárolnak, akkor mennyit és milyen minőségűt, az nem számít.

Merthogy azok a kérdések, amelyekkel az NLV foglalkozik, kiragadott kérdések. Az EUROSTAT, az ECDC, a MISSOC, az OECD és a többi hely, ahonnan az NLV az adatait vette, hatalmas adatbázisokkal dolgoznak. De hát a kutatás nem cherry picking, az egyes tényezők kiemelése nem lehet ennyire önkényes, mint ahogy az sem, hogy miért jár 0, miért 0,5 és miért 1 pont.

Arról nem is beszélve, hogy egyébként azok a kérdések, amelyekkel az NLV nem foglalkozik, de mások igen, azok nem a nemeket szembeállító kérdések.

De legyünk jóhiszeműek.

Vegyük észre, hogy a KINCS a kutatásban mindenhol lehetőségekről beszél. És hát a lehetőség tényleg ott van. Nincs törvény, ami kötelezővé tennék a gátmetszést. Ami tiltaná a bölcsődét. Ami tiltaná, hogy képviselőnek vagy igazgatónak menjen egy nő. A kérdés éppen ezért az kéne hogy legyen, hogy ezek a lehetőségek miért nem valósulhatnak meg?

De hát ez már gender-kérdés, amivel a gender-tudományoknak kéne foglalkozniuk, de ugye olyan szak már nincs.

Hát ha nincs, akkor pont ilyen kutatások várhatóak.

Tehát kedves nők! Értsétek meg, hogy jó nektek.

(A felhasznált kép szerkesztett kép, az eredeti innen van)
Tovább
Üzemeltető: Blogger.