Buzi-e vagy?!

Ilyen és ehhez hasonló képekből bizony elég pontosan meg lehet mondani, hogy az illető buzi-e vagy sem.

Ja, nem, mert ezek a képek bizony Lombroso képei, aki nem a homoszexualitást, hanem a bűnözői hajlamot próbálta pusztán képek alapján megállapítani.

És hát a sor bizony nem vele indult, hohóó, hiszen már egész korántól kezdődően (szokásos: már a görögök is) minden kor kitermelte magának azokat a kutatókat, akik fejforma, arcszerkezet és arckifejezések alapján próbálta megmondani, hogy milyen is az ember.

Ők bizony a fiziognómusok, akiknek a tanításait manapság - ahogy azt Oláh-Bugán-féle Fejezetek a pszichológia alapterületeiből című alapműve is említi - csupán a pszichológia alvilága használja fel.

Mégis, a Stanford Egyetem két kutatója Yilun Wang és Michal Kosinski most éppen nekik szolgál hatalmas mennyiségű és kiváló minőségűnek látszó tápanyaggal, csak úgy röpül a zoo csemege a tenyérjósok, az aurahegesztők és a feketemágusok klaffogó szájába.

Hiszen mostantól tudományos bizonyítékra lelt, hogy a homoszexualitás kint ül az arcon.

Közben pedig ez a legkártékonyabb junkfoodok egyike.

És ez alól még az sem menti fel a két kutatót, hogy cikkük elején éppen ők azok, akik, ha nem is a legkeményebben, de azért bőven nekimennek a fiziognómiának. Meg az sem, hogy felhívják a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk a neten terjengő rengeteg képünkkel, mert még a végén lebuzizik minket valaki.

Node menjünk szép sorban.

A kutatás azért készült, hogy végre kimondja, hogy a homoszexualitásról az ember nem tehet, az nem egy választott létforma, az nem döntés kérdése, hanem a terhesség során, hormonális szinten eldől már. Az persze egy másik kérdés, hogy attól még nem biztos, hogy valakiből meleg/leszbikus lesz, hogy a génállományában ott van valami. 

De még ezzel együtt is nagyon fontos ez, mert segíti a melegek elfogadását, elfogadtatását és adhat némi megértést a homofóboknak és a semleges döbbenteknek, s mivel a cikket a két kutató annak megjelenése előtt vezető nemzetközi LMBTQ szervezetekkel lemeózta (ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a szervezetek kritizálhattak is), ezért teljes a felmentés.

Hát egy nagy lófaszt.

Mert:

• mi van a látens melegekkel?
• mi van azokkal, akik még nem tudják és mondjuk egész életükben nem is fogják megtudni?
• mi van a biszexekkel és egyéb másokkal?

És újra. És főleg. Ki mondja meg valakiről, hogy homoszexuális? Ő vagy én? Ha én annak gondolom, vagy a gép, akkor ő már az is lesz?

Ja, igen, és Kinsey óta, közel hetven éve tudjuk, hogy a homoszexualitás nem holmi bináris valami, hogy vagy az vagy, vagy nem vagy az, hanem egy nulla és hat közötti skála, ahol az emberek nagy része nem a tutihetero nullán vagy a tutibuzi hatoson van, hanem valahol a kettő között.

És még felmerül csomó kérdés, amiket szépen sorban fel is fogok tenni, csak ahhoz előbb rendesen el kell olvasnom a publikációjukat.

Csupán bruttó 47, nettó 33 oldalnyi tudomány angolul. Seperc és jövök.

Na, Maverick már így is késésben, és hát nekem is kicsit tovább tartott elolvasni, mégiscsak hétvége van, de már itt is vagyok.

Szóval szerintem ez az egész egy nagy kamu.

Műtermék úgymond.

Mert azt csinálták, hogy fogtak egy amerikai (USA) randioldalt, onnan letöltöttek 35.326 képet, amikből egy gép tényleg elég komoly megbízhatósággal megmondta, hogy melyik meleg és melyik nem.

Nade most komolyan. Ha én csajozni akarnék egy randioldalon, akkor nyilván olyan képet tennék fel magamról, amin a legvonzóbb vagyok, méghozzá szexuális orientációmnak megfelelően a nők számára. És bizonyára így tesz egy meleg vagy leszbikus ember is.

És bár a gép kizárta a hátteret és a fejtartást, azért ne szórakozzunk már, na!

De persze nem csak ez a baj. Hanem az is, hogy csak 18 és 40 közötti, csak amerikai (USA) és csak a kaukázusi rasszba tartozókat nézte. Az is baj, hogy csak heterokkal, melegekkel és leszbikusokkal foglalkozott a rendszer, ami maga a DNN, a deep neural network, azaz a mély neurális hálózat, vagyis MNH. Ez egy bevett és elég jól működő eszköz például arcfelismerésre és bőrrák diagnosztizálására. 

De a homoszexualitás vizsgálatára mindeddig nem használták, de miért is tették volna?!

Hát olyan eszközt ad a homofóbok, a radikál-heteronormatívok kezébe, amilyet sosem kaptak korábban. És persze ez elő is kerül a tanulmány végén, be is vannak szarva az értelmi szerzők, exkuzálják is magukat sűrűn, hogy a különbségek bizony aprók, amik emberi szem számára nem is észrevehetőek, meg így, meg úgy, szóval nehogy félreértsünk bármit is, de tényleg, nehogy!

De akkor komolyan, miért volt szükség erre a kutatásra?!

Mindehhez elméleti hátteret az úgynevezett Prenatal Hormone Theory (PHT, Prenatális Hormonelmélet, PHE) adja, amiről ugyan korábban nem hallottam, de az interneten sem sokat találtam róla, de ez még mindig nem jelent semmit, szóval akár az is lehet, hogy elhiszem, hogy ilyen van, igazolt, valid és mindenkire egyaránt érvényes.

Eszerint a melegeknek több nőies, a leszbikusoknak pedig több férfias arckifejezésük van. A melegek tehát gender-atipikusak. Mégpedig azért, mondja a PHE, mert a homoszexualitást a fiú magzat alacsony, illetőleg a lány magzat túlzott férfi-hormonnak való kitettsége okozza. Ez a hormonális különbség megjelenik az arcon, viselkedésben és persze preferenciákban. De nemcsak ezekben, hanem a melegeknek kisebb állkapcsuk és álluk van, vékonyabb a szemöldökül, hosszabb orruk van és magasabb homlokuk. Leszbikusoknak - természetesen - épp ellenkezőleg.

Óhatatlanul bevillan a talán korábbi bejegyzésekben már idézett Nagy Lajos Képtelen természetrajz című csodás munkája, amiben a zsidót így írja le:

"A zsidó termete hosszúkás és kerek, magassága egy méter és ötven centi és egy méter és kilencven centi között váltakozik, már aszerint, amint a kis Kohnról, vagy a dromedár Jakabról van szó. Szélessége néha ennél is több. A zsidó válla csapott, fülei elágazók, lábai karikásak, amelyiké nem, az csal."

Nade mindegy, menjünk csak tovább, és ugorjunk el azon tény mellett is, hogy alig van állam, elég hosszú orrom van és ahogy kopaszodom, úgy a homlokom is egyre hosszabb, és nézzük újra a tanulmányt. Ami egyébként ezen a ponton, ha eddig nem tette volna, teljesen elveszíti szinte minden komolyságát, nem is szemezgetnék túl sokat, elég csak annyi, hogy a legbénább sztereotípiákat tekinti igaznak: előkerül leszbikusokon a baseball-sapka, a sötétebb haj és a kevesebb mosoly, a melegek meg szőrtelenek, ilyenek.

De most komolyan!

Tényleg csak arra tudok gondolni, hogy a szerzők azért kicsit homofóbok.

Mert soroljam a rengeteg kivételt? A szőrös Zoliról és a csinosmosolygós Lottiról? Ők ugyanis nem kivételek, hanem ők maguk a szabály. Bizony, a homoszexualitást épp olyan sokfélén lehet ki- és megélni, ahogy a heteroszexualitást.

Szóval tényleg mi a frásznak kellett ezt kutatni?

És ha már kutatták, akkor miért így? Mit ad ez nekünk? Mire megyünk vele? Mit kezdjek vele szülőként, felnőttként, pszichológusként, bárkiként?

És nem arról van szó, hogy ne hinném el azt, hogy a homoszexualitás hormonális vagy akár genetikai szinten meghatározott (bár tanulmányok egyiket sem igazolják). De adjuk már meg azt a szabadságot mindenkinek, hogy ezt hormonális hatást szabadon megélhesse! Ez nem azt jelenti, hogy mégis egyéni döntés lenne a homoszexualitás, hanem pusztán azt, hogy attól, hogy valakire jellemzőek bizonyos, akár hormon-szintű homoszexuális jegyek, még nem biztos, hogy az lesz.

Vagy akkor most mégis higgyek a sztereotípiáknak? Hogy minden meleg nőies lenne? És minden leszbikus férfias?

Ilyenkor annyira örülök, hogy nincs mesterséges intelligenciám. De talán nem is baj, így aztán, természetes butaságomnak köszönhetően maradhatok annál a nyugodt állapotnál, amikor csak úgy simán megyek az utcán, és nem aszerint szkennelem az embereket, hogy melyik meleg és melyik nem.

Mert leszarom.

Ha akarja, elmondja. Onnantól majd nem szarom le. De akkor is épp akkora jelentősége lesz, mint amekkorát ő tulajdonít neki a velem való kapcsolatában.

És ez általában semekkora.

(kép forrása)